A húsz rajzot és festményt – amelyek eddig még sehol sem voltak láthatóak – az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet bocsátotta a veszprémi színház rendelkezésére. Ács Piroska, a múzeum igazgatója a megnyitón hangsúlyozta: a művész építészként készített rajzai szakmailag teljesen jók, igényes munkák. Megtanulta és jól használta az akvarellfestés technikáját, különösen a Balatonról készült képei figyelemre méltóak – mondta az igazgató. A műegyetemi hallgató Latinovits Zoltán rajzaiból kitűnik a “gondolkodási fegyelem, valamint a látásmód és az átlátás sokszínűsége”.
Ács Piroska szerint Latinovitsnak ez a képessége a színészi pályáján is jelentkezett: pontosan tudta és gyorsan átlátta, hogy mi a minőség, hol vannak “kicsiségek és hibák”, és ez sok konfliktust okozott számára a színházi világban. Olyan igényes volt és annyira “áttekinthető módon” szerette volna az egész társulatot megváltoztatni, a “minőség felé tolni”, hogy az többnyire nem találkozott az aktuális színházi vezetés egyetértésével. Ilyenkor írta azt az édesanyjának: “Lehet, hogy mégis építésznek kellett volna lennem.”
A tárlat megnyitását követően leleplezték Krisztiáni Sándor szobrászművész Latinovits Zoltánról készített fejszobrát. A gipsz fejszobrot Oberfrank Pál, a Petőfi Színház igazgatója és Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész, a teátrum művészeti tanácsadója leplezte le.
Ezután bemutatták A veszprémi ködszurkáló című könyvet, amelyben Latinovits Zoltán a városban töltött éveire, játékára, rendezéseire emlékeznek színészkollégái, színházi háttérmunkások, újságírók és a helyben élők. A könyvet Varga Róbert újságíró, a színház sajtófőnöke írta.
Latinovits Zoltán 1971-73 között játszott és rendezett a veszprémi színházban. A játékszínt róla és féltestvéréről Bujtor Istvánról nevezték el, aki 2008-2009-ben a színház igazgatója volt. Az 1976-ban elhunyt Latinovits Zoltán szeptember 9-én lenne 80 éves.
