Volt régen egy Monty Python-jelenet, a kerti idillben piknikező társaság egyik tagja dobja a labdát a másiknak, amiből hatalmas vérfürdő kerekedik. Ilyen abszurd humor játssza a főszerepet ebben a horrorban is, amely eleinte szándékolatlan, majd egyre szándékoltabb paródiának tűnik.
Mert komolyan azért senki nem tud végigcsinálni öt részt egy ilyen filmből. A “halál az áldozatok után nyúl” téma esetünkben egy Golden Gate-szerű híd összeomlásával indul, amelyben lassan mindenki odavész, beleértve a főszereplőket is, olyan kegyetlen és groteszk módokon, amit a Fűrész-sorozatban szokhattunk meg. Mégis van kiút a halálból, páran megmenekülnek, de a felpaprikázott halálnál nincs rosszabb, tegyünk bármit, ha csak egy masszázsra feküdnénk be valahová, akkor is megtalálja a módját, hogy szenvedjünk.
A nyolc túlélőből pár kivégzését kell végignéznünk, egyre abszurdabb módokon, amelyek szórakoztatóak a maguk módján, és mivel a 3D épp az előző epizódból csinált horrorsikert, most is közelít a fejünk felé a süvítő alkatrész, vasrúd, lézer, miegymás. Az olykor nyíltan poénosra vett kimúlások között viszont garantáltan szenvedünk, borzalmasan elnyújtott és túlírt jelenetek, a Jóban Rosszban-t meghazudtolóan papírízű, már-már magyar közönségfilmeket idéző dialógusok sorát kell végignéznünk (pl. “felforrt a teavíz” “igen, menj, vedd csak le”), színészekre emlékeztető embertársaink túljátszott modorában. A karakterek között is van poén, az irodavezetőt alakító David Koechner eléggé David Brentre veszi a figurát az Office-ból.
A Sikoly 4. után tehát egy újabb kikacsintós, pontosabban magát nem olyan komolyan vevő film – értelme nagyon nincs, ám ha valaki vízben fuldoklókra ráeső autókra, széttaposott szemgolyókra, fejen átszúródó betonvasakra vágyik ezen a szép őszön, irány a mozi.
Kinek ajánljuk? Hivatali dolgozóknak, akik munkahelyük utálatát szeretnék valami mederbe terelve kiélni.
Kinek nem ajánljuk? Akik mostanában terveznek lézeres szemműtétet, hídon átkelést, repülőutat.
