A huszonötödikségből és a jubileumiságból mondjuk nem sok mindent érezni a rendezvényen, de ez így is van rendjén, mert az amúgy is kellemesen ünnepélyes hangulatot kár lenne tovább fokozni, és ezt láthatóan az évről-évre több tízezres nagyságúra duzzadó közönség is így gondolja. A vár tehát ismét tele van, hazai látogatóktól az idősebb turistákon át a Szigetről itt maradt nyugat-európai fiatalokig mindenki ott forgolódik a standok körül, és úgy 15-20 percenként feltűnik egy nagyobb csoport népviseletbe öltözött gyerek is, akik fellépni mennek valahova, vagy egy zenekar, akiket a hangszerét játékos könnyedséggel cígölő nagybőgősről szúr ki általában az ember.
Tegnap egyébként a tömeg (érthető okokból) még nem volt óriási, csak szép nagy, inkább a várba való feljutással voltak gondok a forgalmi dugó miatt, ami ma már minden bizonnyal fordítva lesz, de förtelmes tülekedéstől így sem kell tartani. Merthogy akármilyen hihetetlen is, de – talán a hely szelleme, talán a fesztivál hangulata teszi – egészen békés a közönség, még a fotózó emberek mellett is megállnak akár tízen is, hogy nyugodtan elkészülhessen a kép, és csak utána halad tovább a nép a következő standhoz. A népművészetek közül természetesen mindegyik képviselteti magát többször is, sőt még olyanokat is találni, amik talán eszébe sem jutnának magától a látogatónak, úgyhogy a vásárfiák beszerzése előtt mindenképpen érdemes menni egy kört, és felmérni a kínálatot.
Ez persze a fesztivál méretét elnézve elég ijesztő feladatnak tűnik, de a túra úgysem egysíkú kutyagolás lesz, hiszen mindenhol történik valami. Emitt valaki éppen kosarat fon, amott a kováccsal lehet két csapás között váltani néhány szót, aztán a színpadoknál is meg kell állni egy kicsit megnézni az odavonult néptánccsoportokat és zenekarokat – és aki gyerekekkel látogat ki, annak a kiállított játékoknál is biztosan be kell iktatni egy szünetet, a kézműves foglalkozásokról nem is beszélve. Ha a nagy jövés-menésben megéheznénk, arra mondjuk a gyomrot érdemes felkészíteni, mert az étkezdékben szinte kizárólag fajsúlyos fogásokkal lehet találkozni, de belekötni ebbe se nagyon lehet, hiszen a fesztiválhoz a sültek illata is hozzátartozik.
Egy szó mint száz, hiány nem mutatkozik semmilyen téren az idei Mesterségek Ünnepén, a hangulat nem azért jó, mert a hangulatjelentésben azt lehet olvasni. Az ünnepi hétvégéből néhány órát mindenképpen érdemes a fesztiválra áldozni – azzal pedig számolni kell, hogy a tervezett néhány órából végül valószínűleg kétszer annyi lesz, mert valami úgyis marasztalni fogja az embert. Leginkább minden.
