Mivel azonban az van, ezért nem lehet, hogy akkor otthon megy a sebnyalogatás. Nem, nem. Akkor is irány a Sziget, ráadásul jó korán, mondjuk úgy egy óra körül. És hogy mit lehetett csinálni ebben az időpontban az alapvetően a koncertekről és a bulizásról szóló fesztiválon? Egy csomó mindent, meg még annál is többet.
Arról talán már írnunk sem kéne, hogy van itt egy Civil-sziget nevű helyszín tele érdekesnél érdekesebb civil (vagy épp nem is annyira civil) kezdeményezésekkel. Először is a péntekben megfáradt ember egyértelműen a reiki sátor felé veszi az irányt, akár hisz benne, akár nem (azért ha hisz, akkor biztosabban halad a cél felé) aztán hagyja, hogy varázsoljanak rajta, míg ő csak pihen és pihen és pihen… Na és persze töltődik energiával elég rendesen, így aztán a „kezelés” végeztével bele is vetheti magát a civilek világába. Rájöhet, hogy alkesz, megmondják, hogy mit kéne tennie (pusztán jobbító szándékkal), aztán tanulhat jógalégzést, rájöhet, hogy a keresztény egyházak (akár katolikus, akár református) valójában ugyanazok, csak egy kicsit másként, de inkább ők is összefognak újra. Aztán megtudhatja, hogy a vidéki életnél nincs is jobb, és jobban tenné, ha elhúzna falura ő is, ebben meg segíthet is neki az épp nagyjaink egyikéről elnevezett új program, de ha arra nem is tart igény, azért még egy jót tekerhet a bringán, miközben autóversenyzőset játszik. Megtudhatja mi az a fair trade, meg milyen egy (ez esetben amerikai) nagykövetség a Szigeten, pörgethet erénykereket és tarthatja magát az ott kapott idézethez (feladathoz) egy egész napig. Egyszóval szórakozva tanulhat minden helyszínen egy keveset. Ja, és nem mellékesen itt talűlható a Szigeten – a Csónakház örökbecsű intézménye mellett – az egyetlen hely, ahol készpénzzel lehet fizetni. Ez pedig a zsidó sátor, itt a rabbi tanácsa továbbra is tíz forintba kerül (itt még áremelés sem volt) és nincs szigetes fizetős kártya leolvasójuk.
No, ha itt feltöltekezett a kedves fesztivállátogató és teletömte magát mindenféle információkkal, akkor irány az érzékvesztés, vagyis az Abilty Park. Letakart szemmel társasozni, sétálni, kimondott szavak nélkül kommunikálni, ülve röplabdázni, vagy épp kerekesszékkel felmenni egy „akadálypálya” tetejére, majd onnan lejönni. El se tudja képzelni milyen is az, aki még nem próbálta. Ez tényleg toleranciára, együttérzésre nevel! És szerencsére folyton tele van.
Nem hagyható ki persze az önismereti túraállomás sem (he eddig még nem találtunk rá a rejtett dolgainkra). Érdemes végigvárni a sort a tarot lalabirintus nevű helyszínnél is, ahol egy röpke egyórás séta során a tarot által megjelenített emberi aspektusaink elevenednek meg színészek által előadva. S, hogy kit, melyik érint majd meg igazán, melyiket is tartja a jelen pillanatban a magáénak, na annak a fel-, és beismeréséhez kell az igazi bátorság, de mivel eddig töltődtünk és pihentünk, ez könnyedén fog menni.
Hát, valahogy így telik egy könnyed szombat délután a Szigeten azoknak, akik tényleg mindenre kíváncsiak a pénzükért cserébe. Meg persze lehet sörözni is, ha valaki azt szeretné, meg lehet koncertekre is menni, mondjuk már három órától, de erről és szombati koncertekről a következő cikkünk szól majd.
(A képre kattintva teljes galéria látható.)
