Itt már előjön a fáradtság, és már kezdődik a mindjárt vége hangulat is. Ráadásul ez keveredik a legnagyobb tömeg kezdetével, hiszen péntekre esik, és annál többen már csak szombaton tudnak lenni a Szigeten. A programban ezen a napon is bőven volt válogatni való és igen, egy Dizee Rascal, meg egy Deftones elég erősnek ígérkezet ahhoz, hogy ki ne lehessen hagyni. Hogy ezek miként is zajlottak arról azonban egy másik cikkben számolunk be. Most inkább arról írunk, ami a Szigeten kívülről is látható (legalábbis egy része).
Aki rálát a Hajógyári-szigetre, észrevehette, hogy minden este egy kisebb tűzijáték zajlik le úgy tizenegy előtt valamikor. Ez pedig nem más, mint a német PAN.OPTIKUM Akciószínház előadásának fináléja. Tekintve, hogy ezen a napon a Prodigy volt a Nagyszínpad főfellépője, akiket már elég sokszor megtekinthettünk, mi inkább az új impulzusok felé fordítottuk a tekintetünket és az Európa Színpad mellett/előtt/körül megrendezett előadást vettük szemügyre. És a szemünk mellett a szánk is jócskán nyitva maradt. A koncert után támadt hirtelen csendben és sötétben, egyszer csak fura zajok hallatszottak és a tömeg közepén kiemelkedett egy mágus, majd számos egyéb szereplő mászott fel a kis mozgó pódiumára, és elkezdődött egy mese. A háttérben álló hatalmas, felállványozott felületen pedig kezdetét vette egy kis háttérvetítés majd megszólalt a mesemondó. A történet lényege, hogy valaki figyel minket, tán egy felsőbb hatalom, tán egy felső erő, és igen, félelemmel tölt ez el mindannyiunkat. A karakterszereplők pedig eljátszották az érzéseket, majd a főszereplő elindul, hogy megtalálja az igazságot. Közben persze találkozik saját árnyaival, a boldogsághajhászással, a boldogtalanság útjaival, saját zsákutcáival, gyengeségeivel, de végül azért csak sikerül eljutnia valahova.
És akkor rá is térnénk arra, amitől ez mégis más, mint amikor az ember elolvas valami jó kis önismeretre tanító, sajátút keresős történetet. A színház ezen formájától válik különlegessé az egész. Minden a néző körül és fölötte zajlik. Nem a színpadon valahol a távolban, hanem körülöttünk. Mi is a színpadon vagyunk, belekerülünk ebbe a csodás, elvarázsolt világba, ahol a látványelemek sokasága gondoskodik arról, hogy egy másodpercig se akarjunk máshol lenni. A grand fináléban pedig hatalmas pirotechnikának, óriási gépekre szerelt pörgő-forgó embereknek, tökéletesen felépített koreográfiának és a szó jó értelmében vett hatásvadász zenének köszönhetően nincs az az ember, aki ne kikerekedett szemekkel és leejtett állkapoccsal, a szívében pedig valami hatalmas egyre növő érzéssel kezdene bele a percekig tartó tapsviharba. Az élet körforgása, a lélek története, a fény felé fordulás már csak ilyen.
Aki pedig szeretné megtekinteni ezt a Szigeten, az megteheti, mivel a társulat minden este tíz órakor újabb és újabb nézők elvarázslást tűzte ki célul, és teljesíti is azt estéről estére.
