Amerika kapitány: az első bosszúálló
Egy hatalmas csapat katona áll, mint a cövek (minden második CGI-filmben van egy ilyen kép), közelebbről mintha lebutított Darth Vaderek lennének, a főgonosz mintha Jim Carrey Maszkja lenne vörösben, repülőgép az Indiana Jones és a Végzet Templomából, a csapatnyi alkalmi katona akárha a Becstelen brigantykból léptek volna ki (és az alkotók a Vissza a jövőbe-t említik inspiráló műnek…). A legendás amerikai képregény feldolgozása kapcsán mintha az alkotók (Joe Jonston – Jumanji, Drágám, a kölykök összementek…) jobban figyeltek volna a tiszteletbeli elődökre, mint magára a szintén nemes matériára. Persze a nagy biztonsági játéknak is betudható mindez, illetve el lehet sütni posztmodern játéknak is – jó, jó, de a filmmel mi lesz? Eleinte elmerülünk némi skandináv misztikában, majd jön egy Toldi-Rocky történetszál (Chris Evans főszereplőt digitálisan megnyeszlettítették), aztán egy kis kabaré poénokkal, majd visszatérünk az akciófilmhez, mely a számítógépes szekció mestervizsgája (ötös alá), és még keret is van, igen, mint a mesebeli lány, hozott is meg nem is birodalmi léptéket és öntudatot, nagyhatalmi propagandát, komolyságot és poénra vevést – csak az összhatás…
