Újabb képregénylegenda került filmre, és ezekkel a feldolgozásokkal Hollywood nagyon megtanult bánni: tudják, meddig mehetnek el, mennyi “művészi szabadság” fér bele a dologba (kb. mint egy szappanreklámba), és mennyire kell az elvárásoknak megfelelni (nagyjából teljesen – lásd Ang Lee átértelmező Hulk-filmjének bukását).
Ezért aztán az Amerika kapitány nem valamiféle Lars Von Trier-i átértelmezés, de ezt azért nem is várja el senki tőle. Épp a kellő mértékben tartalmaz a mai tömegfilmezés szintjének megfelelő ironikus, önreflexív elemeket (nyomokban pedig mogyorót), hogy elmondhassák a nézők: egy ízig-vérig mai 3D-s, látványos dolgot láttak.
Egy Indiana Jones-filmből ismerős hipermodern repülőt (a két film kb. egy időszakban játszódik!) üldöz egy hipermodern autó (egy batmobil?), előzőben a Gonosz menekül, az autóban Amerika kapitány, a Nő és a Felettes (Tommy Lee Jones) üldözik. Az autó utoléri az épp felszállni készülő náci repülőt, A. K. ugrana rá, ám a Nő még megállítja egy percre, hogy adjon egy szerencsecsókot (ismerős jelenet a Csillagok háborúja című sci-fiből), majd Tommmy Lee Jones is felkiált “Én nem fogom megcsókolni!”. Ebből a jelenetből pontosan látszik, mennyit tettek hozzá az alkotók egy jól ismert, jól működő rendszerhez. Egy poént, némi öniróniát.
Kis vakarcs szeretne bevonulni a második világháborúba, de miután totál kripli, már sokadszor szórják ki a sorozóbizottságok. Egy Németországból menekült tudós, titkos projekt vezetője azonban felfigyel az eltökélt fiúra, akinek kedvelt szórakozása, hogy húsz kilóval erősebbekkel vereti meg magát. Vakarcs bekerül a titkos osztagba, akiket azért képeznek ki, hogy majd jól megnyerjék a háborút. Az egyik jelenetben a Felettes eldob egy gránátot a katonák közé, mindenki fejvesztve menekül, kivéve Vakarcsot, aki ráhasal a (persze nem éles) gránátra, hogy a többieket mentse – ez lenne a tökéletes amerikai katona? Hogy pontosan milyen is ő, azt nem tudjuk meg, bár elhangzik sok akciófilmes frázis, igazolásukra nincs mód. Mivel a történettel haladni kell, eljő a nagy átváltozás ideje, majd bekerülünk egy kedves közjátékba – önirónia -, majd a rendező hirtelen a fejéhez kap, hogy “atyaég, kifutunk az időből!”, úgyhogy jöhet gyorsan a Gonosz elleni harc, és ebben a szekcióban már csak a Becstelen brigantyk ihlető erejét tapasztalhatjuk meg, igaz, addig már minden hollywoodi klasszikus kapott egy fejhajtásnak is beillő idézetet – karakterekben, cselekményben, vizuálisan.
Az Amerika kapitány még csavarral is szolgál, de ezzel együtt sem több egyszer nézhető, szórakoztató, elegendő humorral rendelkező, de cseppet sem egyedi filmnél – nem is baj, erre találták ki, no meg arra, hogy a második rész előtt legyen egy első.
Kinek ajánljuk? Azoknak, akik szeretik a levágott fülű, pajzsos batmaneket.
Kinek nem ajánljuk? Kína-, Putyin-híveknek, meg akik Babilon összeomlására várnak.
