Cervantest az otthonához közeli kolostorban helyezték végső nyugalomra 1616-ban, földi maradványai 1673-ban tűntek el, amikor a rendházban nagyszabású átépítés folyt. Egyes források szerint a csontokat egy másik kolostorba szállították át, majd később visszahozták, ám senki sem tudja, hogy az épületegyüttesen belül végül is hol temették újra – olvasható a The Guardian brti napilap online kiadásában.
A történészek és régészek reményei szerint amennyiben fellelnék Cervantes földi maradványait, arcrekonstrukciót végezhetnének, ugyanis Don Quijote megálmodójáról egyetlen hiteles portré sem maradt fenn. Az egyetlen ismert arcképet Juan de Jauregui (1583-1641) spanyol festő festette jó húsz évvel Cervantes halála után.
A csontok elárulhatják azt is, hogy miben hunyt el az író, aki iszákos hírében állt, és akivel a feltételezések szerint májzsugor végzett. “A korabeli források szerint utolsó éveiben nagyon beteg volt” – hangsúlyozta Fernando Prado történész, aki reméli, hogy a projektet sikerül 2016-ig, Cervantes halálának négyszázadik évfordulójáig befejezni.
A szakemberek geofizikai kutatási módszerrel, úgynevezett földradar segítségével vizsgálják át a kolostor falait rejtett üregek után kutatva, és a padlózat alatt 5 méter mélységig feltárják a talajt. Sebesüléseinek köszönhetően könnyűszerrel azonosíthatják Cervantes földi maradványait, az író ugyanis 1571-ben a lepantói csatában, az Oszmán Birodalom elleni egyik leghíresebb tengeri ütközetben a mellkasán és a karján sebesült meg, utóbbi miatt képtelen volt használni egyik kezét.
