Minálunk csak a suttogó panamák, a nagypárti 70-30%-os osztozkodás, a gyors kátyúsodás, a könnyű alámosás, a pénzmosás, a korrupció, a lopás, a visszaosztás, óriási fajlagos költségek jutnak eszünkbe róla, máshol, mint pl. Németországban az, hogy nincs sebességhatár, jó széles, vagy pl. Ausztriában mindenki a külső sávot használja, vagy pl. Franciaországban a sebességhatár nem azt jelenti, hogy annyival kell menni, lehet annál lassabban is. Azaz, amiről szó lesz a Különleges építmények sorozatban, az az autópálya, pontosabban a német autópálya, melynek technikai-technológiai fejlettsége, szervezettsége, biztonsága szinte sci-fit idéz – legalábbis a magyar autópálya-építéshez mérve. 19:00, National Geographic.
Tegnap egy 1984-es filmet ajánlottunk a kamasz Charlie Sheennel, ma Clint Eastwood jön 1989-ből, csúnya és gonosz emberek bérlik fel, hogy egyikük volt feleségét találja meg, aki ráadásul a férjura kedvesével, egy 1959-es rózsaszín Cadillackel távozott. A felkutatás persze felfordulást okoz, nem lennénk meglepve, ha még valami szívzűr is kialakulna rosszfiú és rossz lány között. ’89 sem filmtörténetileg lesz nagy év, a kelet-európai politikai váltások időszakában mintha mindenki kissé tanácstalanul állt volna, hogy akkor most mi is lesz a világgal, ki emlékszik pl. az Oscar-nyertes filmre? Micsoda, a Miss Daisy sofőrje?! Na száz szónak is egy a vége, Rózsaszín Cadillac, 21:00, Filmmúzeum.
Hal Hartley ma lett 52 éves öt hónapos és két napos, ennek a kerek ünnepnek az örömére az m2 egy rövid- és egy nagyjátékfilmet is lead a rendezőtől. Akit szeretünk, s aki szintén a rendszerváltás korának trendi rendezője lett volna, ha akkoriban ismerjük a trendi kifejezést. Akit szeretünk, de tudjuk, hogy nem különösebben nagy és kiemelkedő rendező, és ha alaposabban megkapirgáljuk, vannak ott gondok, de, akit szeretünk, nem szoktuk megkapirgálni olyan nagyon alaposan – igazi generációs alkotó, a mai 30 és 45 közöttiek szokták kedvelni. Először jöjjön tehát a nyolcperces Ambíció, vígjáték a túlzott hétköznapi erőszakról, majd a Flört 1995-ből egy igazi érdektelen fesztiválfilm, amit azóta sokszor megcsináltak, lazán összefűzött történetek a világ nagyvárosaiban, de láthatjuk benne a nők (és elég jelentős mennyiségű férfi) kedvencét, Martin Donovant. Az ízelítő 22:10-kor kezdődik, a főétel pedig 22:20-kor.
Ma az jutott eszembe, hogy Kenneth Branagh-ban van valami Kern András-os, valami eredendő félénkség és hiúság, valami báj és egocentrizmus, humor és kibírhatatlanság együtt. Ezt ma le is tudom tesztelni, mert a Viasat3-on lemegy a Meghalsz újra!, Branagh 1991-es thrillere az akkor még feleség Emma Thompsonnal, Hanna Schygullával, Andy Garciával, Robin Williamsszel és még másokkal. Csavarosnak szánt nyomozásról van itt szó, amely egy múltbéli esetet éleszt fel – nem rossz, de az idő vasfoga nem szállt el felette nyomtalanul, ahogy nagynéném mondogatta mindig. 22:55-től tehát.
És akkor valami más, olyan, amit nem évekre, hanem századokra terveznek, nem kopok meg olyan hamar – a XIV. Dalai Láma áll a középpontjában a Mulandóság – Látogatás a Dalai Lámánál című doumenutmfilmnek, amely lényegében hallgatja Buddha sokadik reinkarnációját, ahogy a fontos dolgokról beszél. Lefekvés előttre némi útravaló, avagy álomban kicsit meghalunk. 23:25, m1.
