Amikor Krzystof Zanussi 70 éves lett, készített egy összegző filmet, amely három korábbi filmjének főhőseit mutatta be később. Így tehát az Újralátogatás a Ritka látogató, a Védőszínek és a Konstans Marekjának, Witjének és Bellájának történetét folytatja. Azaz Zanussiét is, de azért van abban valami tanulságos, ahogy az önnön értékéről megbizonyosodott mester ebben a filmben felépíti saját emlékművét. Ezt a filmet láthatjuk tehát 19:30-kor a Duna II. Autonómián.
Nyikita Mihalkov legjobb filmje van soron, az 1977-es Etűdök gépzongorára, mely Csehov Platonov című, könyvnyi terjedelmű, korai drámájának feldolgozása. Romantikus mű ez, már annyiban, hogy az elveszett illúziókról szól, az életbe egy szerelem folytán visszataláló, majd mégis megöregedő emberről. A környezetéből és saját kényelméből kiemelkedni nem tudó ember története Mihalkov olvasatában még reménytelenebbé lesz – egy igazi orosz nap egy igazi dácsán a kánikulában, és egyben egy tökéletes metafora 21:00-tól a Duna TV-ben.
Az enyészet ellen tett lépések közül eddig kettőt vettünk át (önemlékmű-, illetve remekműalkotás), most itt egy újabb. A torinói lepel állítólag bizonyíték, állítólag hamisítvány, méghozzá Leonardo Da Vincié (aki mindeközben Dan Brown boldogulására is képes volt időt szaktani) – hogy ez most így van-e vagy nem, egyrészt – tán – kiderül a Leonardo da Vinci és a torinói lepel című dokumentumfilmből, másrészt viszont igazi tétje nincs. A lepel nem bizonyíthatna semmit, akkor sem, ha minden tudományos adat egyezne az elképzelésekkel, mert ami itt nagyon bizonygatva akar lenni, az nem lehet bizonyított. Hitet nem lehet, és nem is kell kivonni a személyes döntés, választás hatálya alól, épp ez a lényege. De érdekességnek azért megteszi, 21:20, Spektrum.
Humorral is küzdhetünk az elmúlás érzése ellen, ebből ma a francia humor nevű kerül elénk, jó, én is tudom, vannak ennél jobbak is, de rosszabbak is. Az biztos, hogy a gallok mindig élettel teli ripacskodást tudnak csapni, esetünkben pedig ígéretesnek tűnő alaphelyzet adódik: Párizs kiürül, csak egy rendőrnyomozó és üldözöttje marad benne, így elkezdődhet a nagy üldözés, majd a rácsodálkozás, hogy hova lettek a többiek. Adjunk egy esélyt, azt mondom, ennek a 2008-as filmnek Kristin Scott Thomasszal, Benoit Magimellel a főbb szerepekben 21:40-től az m1-en Ketten egyedül Párizsban.
Persze volt egy személy, akit nem izgatott, hogy Hamlettel szólván „talán álmodni, ez a bökkenő”, mivel egyrészt századok óta fekszik koporsójában, hogy aztán éjjelente lányok friss vérével üdítse fel sejtjeit (ennek milyen szép parafrázisát láttuk az Engedj be! című svéd filmben!), másrészt pedig már kazalnyi Drakula-film végén átjárta a szívét a karó, sorvasztotta fokhagyma és kereszt, aztán mégis újabb feldolgozás következett. Most épp Patrick Loussier egyik pályaművében jelenik meg, a rendező (aki amúgy Wes Craven horrortempójú vágója) nem is első, hanem második dolgozatát készítette el az egzaltált román nemesúrból faragott vámpírhősről. A Drakula 3 – az örökség, noha Roy Scheider, Rutger Hauer játszik benne, elképzelhető, hogy akarattalan humora miatt az előző ajánlathoz kapcsolódik stilárisan, de eredendően és szándéka szerint horror lenne, mégpedig 23:15-től az RTL Klubon.
