Mennyire volt nehéz a szíve, amikor elkezdett igazgatni és szembesült a szakma egy részének véleményével?
Balázs Péter: A szívem különösebben nem lett nehéz, mert már 2002-től olyan támadások értek, amelyek lassan ellehetetlenítettek. 1996-ban, 25 évnyi munka után eljöttem a Vígszínházból, mert nem értettem egyet azzal, hogy merre kanyarodik az intézmény. Szerintem inkább a Várkonyi Zoltán-féle művészeti irányzatot kellett volna újragondolni. Rendezni is szerettem volna, de erre csak máshol kértek fel. Hívtak az Operettszínházba, a Budapesti Kamaraszínházba, szerepeltem a tévében. 2002-ben, amikor a Fidesz elvesztette a választásokat úgy éreztem, ki kell állnom az értékekért, amelyeket magaménak vallok. Az arcomat adtam a kampányukhoz, bár nem akartam politizálni. Ezért a liberális oldal, aki eltűrte, sőt kedvelte a munkáimat, hirtelen megszüntette a munkalehetőségeimet. Ad abszurdum, még az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a pályát. A feleségem biztatott, hogy ne az ágy szélén gubbasszak… OLVASSON TOVÁBB.
