Nincs mese, csúnyán benéztem, tegnap a magyar-ukránt kikiáltottam divízió-1-es hoki-VB-nyitánynak, holott az utolsó előtti felkészülési meccs volt csak (így a 2-3-as vereségnek is más az akusztikája) , ma lesz az utolsó, szintén az ukránok ellen, és aztán 17-én jön a hollandok elleni első meccs, immár tényleg a VB jegyében. Még egyszer bocsánat, büntetésül ma megnézem az ukrán meccset 17:45-től a sport2-n.
De lehet, hogy szigorúbb leszek magamhoz, és Fonyó Gergely Idegölő című „közönségfilmjét” fogom megtekinteni, amit hazafias kötelezettségemnek érzek mindenki másnak megtiltani. Az összecsapott, összegányolt, pofátlan filmgyilkosság egyik eklatáns példája a ma este 21:00 órától a kárpát-medencei és világszerte szétszórt magyarok elé a Duna TV által bekészített film, melyekből minden évben van egy-kettő (ennyit köszönhetünk tán a filmszakmai finanszírozási rendszer szétverésének, hogy az idén nem forog le egy ilyen sem. Talán.) Szóval saját és környezete egészségi állapota érdekékben mindenkit megkérek az adott időpontban kerüljék el a Dunát.
De mit nézzünk? Legjobb lesz ha Adunk a kultúrának, ez a címe annak az angol-amerikai vígjátéknak, mely nagyon kedvesen kiröhögi az íreket, jó, persze az írek ezen nem húzzák fel maguk – a bonyadalom magját az adja, hogy az ír kisváros függetlenségének megtestesítőjét, az ivó megszerzi magának egy amerikai, aki persze jó példája az idegesítő amerikainak: rengeteget beszél, csak magára figyel, nincs stílusa. Aztán kiderül, hogy mégis jó valamire. Egy kis brit iskola 22:20-tól az RTL Klubon.
Nemrég ajánlottam egy jó tizenöt éves építészeti műsort, mely a Pólus Center és a Duna Plaza kapcsán borongott kicsit pláza-kultúráról, a kiskereskedelem problémáiról – furcsa volt látni az éveket, ellenérveket, és azt, hogy akkor még adtak olyan dolgokra, mint egy bevásárlóközpont építőanyagainak a minősége, az épület tervezése. Még volt valami tere a magaskultúrának. Most megint ezt a kort idézzük meg, amikor berobbant életünkbe a fogyasztás és egyre bővülő terei, de még erősen tartották magukat a vásárlásellenes ideológiák, illetve volt tere és értelme az értelmiségi kritikának efféle kérdésekben. A Vágyak városa 1998-ból beszél a Pólus Centerről, és az odajárókról – 22:51, Duna TV.
Amerika imád félni minden olyan dologtól, amitől amúgy nem szokott – mert nincs is annál jobb, amikor a mozi védett világában ülve retteghetünk attól, hogy az otthonunkban üt rajtunk és családunkon valami kegyetlen, rossz, visszataszító, akit-amit amúgy kedves, szép, helyes dolognak ismertünk. Ez a motívumrendszer lappang A sötétség leple című horror hátterében is, ahol a Fogtündér amerikai gyerekélet-kellék (aki elviszi a kiesett tejfogat, de ad helyette pénzt, ellentétben bármilyen fogorvossal) fordul valami nagyon rosszba. Mivel a Fogtündér intézménye eddig még nem terjedt el Magyarországon, kívülállóként figyelhetjük a lény kalandjait 0:15-től az RTL Klubon.
