Mint a párizsi Le Monde összegezésében olvasható, a nézőszám rekordon túlmenően az eredeti kezdeményezés szemléletváltást is eredményezett a “macsó” hírében álló intézményben.
Nem egy olyan női alkotó műve került a termekbe, akit alig ismertek vagy félreismertek. A bemutatott munkák mintegy 40 százalékát az utóbbi hat év során szerezte be a Pompidou-központ, ezzel komoly hiányosságokat pótolva gyűjteményében. A kiállítás idején jóval több nőtől vásároltak, mint más időszakokban – így az új beszerzéseknek “csak” kétharmada származott férfiaktól.
A múzeum leltárába került a brit Rachel Whitehead egyik nagy méretű szobra, illetve Agnes Thurnauer, Sylvie Fleury vagy épp Susan Hiller megannyi kompozíciója. Ennek is köszönhetően a francia modern művészet múzeumának anyagában a női alkotók műveinek aránya mára 19 százalékra nőtt. Camille Morigneau, aki Emma Lavigne mellett e vállalkozás egyik biztosa volt, azt nevezte a legfontosabb eredménynek, hogy sikerült megváltoztatni a kevéssé elismert női alkotók értékelését.
Az elmúlt két év során világszerte sok művészeti intézmény figyelmét felkeltette a Pompidou-központ válogatása. A gyűjtemény egy része 2012 őszén 1000 négyzetméteres kiállításon lesz látható az amerikai Seattle városában.
A kezdeményezésnek voltak bírálói is, különösen egyes tematikus termek esetében – volt, aki szerint nem kellett volna külön termet szentelni a vaginának, a vérnek vagy akár a családnak. Viták alakultak ki azok között is, akik szerint fenn kell tartani bizonyos arányokat, kvótákat, míg mások az ellen tiltakoztak, hogy a nőket ezzel a koncepcióval úgymond “gettóba zárták”.
