Tom Tykwer „a” művészfilmes alapesete. Az ő Lolája nem csak a léért, de egyenesen a létért fut (A lé meg a Lola címmel játszották máig legsikeresebb munkáját idehaza), A harcos és a hercegnő története az élet és halál mesgyéjén játszódik, a Heaven hősnője erkölcsi okokból akar ölni, a Parfüm sorozatgyilkosa pedig magát az életelixírt párolja le áldozataiból. A tapasztalt sznob tehát mindjárt valami módfelett misztikus hátsógondolatra gyanakszik, amikor azt látja, hogy egy emberpár mindkét tagja (mármint férfi és nő, csak a tisztánlátás kedvéért) ugyanazon rejtélyes férfiba szeret bele (egymástól függetlenül), s gyakorolja vele, kedvvel részletezett jelenetekben, a felszabadító szerelmet.
Középkorú értelmiségiek valamennyien. Tévés műsorvezetőnő és művészi térszervező (afféle külsőben dolgozó lakberendező) az együttlét évtizedeibe kissé belefásult páros, genetikus a harmincas csábító. A párhuzamosan bimbózó kapcsolatok legfőbb éltetője a váratlanul feltörő szenvedély, miközben roppant mélyértelmű párbeszédekben értekeznek az élet, mint olyan újszerű felfogásáról. Mint a sármos tudós meg is jegyzi egy a páros férfi-felével esett együttlét végén: meg kell szabadulni a biológiai meghatározottságok dogmatikus felfogásától. Ez jelen esetben nem csak az élő szervezetek manipulálható voltára utal (bár a filmben sokat és jelentőségteljesen aggódnak amiatt, vajon az emberek nem lépnek-e át valami visszaállíthatatlan határt a génmanipulációval), hanem arra is, hogy nincs értelme idejétmúlt kategóriákat alkalmazni az ember szexusának megértésére, kapcsolódásainak mikéntjére. Mígnem a korábban meddőnek hitt asszonyka egyszerre esik teherbe mindkét szerelmétől, amely végleg összehozza a triót, akik így a közös ágyból búcsúznak a nézőtől.
Tykwert ezúttal sem hagyja el kitűnő formaérzéke, ízlésesen, a tolakodást kerülve mutatja be azt, ami miatt a film csak 18 éven felülieknek ajánlható. Ám a nézőben végig az a kérdés motoszkál, vajon nem valami következmények nélküli magánügyet lát-e? Amelyen az sem segít, hogy a számos, igen mívesen fényképezett nemi aktus előtt, után, közben annyi feszítő társadalmi, etikai, tudományos kérdést vitatnak meg ebben a filmben, hogy egy értelmiségi vitaklub szervezője is megirigyelhetné. A bevezetőben hiányolt magasabb nézőpont mégsem jelenik meg, viszont eluralkodik az az érzés, hogy ez a sok jól táplált, egzisztenciális problémákat hírből sem ismerő, céltalanná vált életének értelmét intellektuális mutatványok előadásával pótló úr és hölgy esetében sem testi kiteljesedésről, sem lelki felszabadulásról, sem szellemi tágasságról nincs szó. Inkább egy hihetetlenül beszűkült térben tartózkodnak, ahol nagy figyelemmel szemlélik egymás köldökét illetve a köldök alatti térséget.
Drei – színes, feliratos, német film, 2010. Rendezte: Tom Tykwer. Szereplők: Sophie Rois (Hanna), Sebastian Schipper (Simon), Devid Striesow (Adam), Annedore Kleist (Lotte), Angela Winkler (Hildegard). 119 perc. Forgalmazó: Cirko Film.
Hazai bemutató: március 3.
