Told község Magyarország egyik legszegényebb települése. Nincs munka, nincs megélhetés, nincs jövő, csak középkori szegénység, s az ebből adódó kilátástalan tengődés, segélytől uzsorakölcsönig. Bár az ittenihez hasonló elborzasztó élethelyzetekkel naponta szolgál a híradó vagy a bulvármédia, azok a tudósítások leginkább egy szafarihoz hasonlóak, amikor a magabiztos turista jön megbámulni az izgatóan egzotikus, de biztonságosan távoli vadakat. Ennek a magyar dokumentumfilmnek a rendezője azonban odaköltözött az isten háta mögötti faluba, együtt élt a sajnált vagy megvetett, de a többségi társadalom számára mindenképpen problémaként létező cigányokkal, s csak fél év múlva tért vissza a pesti művészvilágba, hogy letegye az asztalra ezt az iszonyúan szomorú, tanácstalan életképsorozatot, ami inkább fájdalmas kiáltás, mint film. A filmet ugyanis a néző nézi. Ez meg itt a nézőt nézi.
Szekeres Csaba az ítélkezés kísértését legyőzve tud jelen lenni. Megmutatja a rokkant családanyát, aki szüleit sosem ismerte, s bár a tőlük meg sosem kapott szeretet helyett a saját szeretetét árasztja számos gyermekére, róluk gondoskodni alig tud. Megmutatja a lázadó nagylány iskolakerüléstől, szökésen át öngyilkosságig fajuló lázadását. A gyámügyes asszonyt, aki saját, olykor elviselhetetlenül kegyetlen, de egyedül lehetséges döntéseit maga is megszenvedi. Az uzsorások rabszolgájává adósodó özvegyet. A beszélni óvodáskoráig sem tudó kisfiút. S egy nagyobbat, akinek súlyos rákbetegségébe egész családja belerokkan. Életcsapdák ezek, amelyekből nincs menekvés. És megmutatja az operatőrként is dolgozó filmes a rongyokat, a málló és leroskadó házfalakat, az elkoszosodott környezetet, a kutyát az ágyban, a közönyösen araszoló csótányt és a kukába költözött patkányt, a szétfoszló arcokat, az üres tekinteteket. A kiúttalanság – nem mellesleg: esztétikailag emlékezetesen, mívesen megformált – dokumentumait.
Két rettentő mondat foglalja össze, miféle élet jutott, s az elkeseredettségnek milyen fokán állnak az élni itt kényszerülő emberek: „Hogy lehet az Isten… ilyen aljas?” – kérdi (az utóbb hatástalannak bizonyult) sugárkezelés miatt megkopaszodott fiú nagyanyja (a rokonszenves Rácz Laci a film befejezését követő nyáron meghalt). „Minek szültél engem?” – bukik ki nem is a kérdés, hanem a vád a saját életét semmire sem becsülő kamasz lányból. Amelynél már csak a válasz szörnyűbb: „Hogy te is legyél a világon.”
Mondom, ez a film a nézőt nézi. És várja válaszát.
Örvény – színes, magyar-angol dokumentumfilm. 2010. Rendező-operatőr: Szekeres Csaba. Társrendező: John Oates. Szereplők: ifj. Rácz László, id. Rácz László, Szabó Gáborné, Szabó Evelin, Balogh Jenőné, ifj. Balogh Jenő, Ritók Nóra, Kiss Józsefné. 72 perc. Forgalmazó: Hunnia Filmstúdió.
Hazai bemutató: február 10.
