Fia, Orlando Wells közlése szerint a színésznő szombaton halt meg egy londoni kórházban, néhány nappal azután, hogy csontvelőrákkal beszállították. Mint mondta, a halál hamar beállt, így édesanyja nem szenvedett sokat.
A szőke, kékszemű szépség olyan korabeli klasszikusok által lett nemzetközileg ismert, mint a Tom Jones (Tony Richardson filmje) vagy a többszörös Oscar-díjas Egy ember az örökkévalóságnak (Fred Zinnemann), de a legnagyobb kritikai elismerést Sydney Pollack A lovakat lelövik, ugye? című 1969-es filmdrámája hozta meg neki, amelyben epizódszereplőként nyújtott alakításáért Oscar-díjra is jelölték.
Az 1970-es második felétől már mellőzni kezdte a filmvilág, noha a Superman című 1978-as kasszasikerben és később is még néhány moziban szerepet kapott. Hosszú pályafutásának későbbi szakaszában főleg színpadon és tévében lépett fel, számos díjat és elismerő kritikát kapott. Egy 2001-es interjúban a színházat nevezte igaz szerelmének.
A színművészet mellett gyermekkönyveket írt és elszánt antinukleáris aktivista volt.
Többször járt, s fel is lépett Magyarországon. 2002-ben a Merlin Színházban az ő főszereplésével angolul mutatták be William Shakespeare: Twelfth Night or What You Will (Vízkereszt vagy amit akartok) című színművét, Magács László rendezésében.
