Ma diadal vár, hív hazád! dörgi a Marseillaise, és igaza van, mert a magyar sport utolsó mentsvára – jó, a vízilabda mellett – az úszás. Most, amikor a női kézilabda-válogatott ennyire maga alatt teljesített az Eb-n (egy Görbicz-ujjnyival voltunk rosszabbak, nem kevés), riadt szívünkbe lelket öntendő fordítsuk arcunkat Dubaj felé, hogy az ott zajló rövidpályás úszó-vb-n szerzett érmeinket idejében elkezdhessük számolni. Ez nem duma, vagy nagyképűség, ezek a realitások – jók vagyunk. 16:00-tól indul az m2-n a közvetítés.
Innentől pedig párhuzamos programajánlatok közül lehet válogatni.
19:00: adhatunk a lélek egészségének, ha az idén 201 éve halott Joseph Haydn muzsikáját hallgatjuk. A fertődi zenemesteri munkája miatt Magyarországhoz is kötődő komponista alapozta meg a bécsi klasszikát, zenéje hatott Mozartra, Beethovenre. Hallgatott ma már Haydnt? von kérdőre már pusztán a címével is ez a Duna TV-s kisfilm, s bármi is lenne a válasz, nincs nagyon más út, mint a beleegyezésé – jó, akkor most hallgatunk egy kis Haydnt.
A renitensek pedig folytathatják a sportot, régi kedves sportágunk, a magyar hoki előtt nyílt újabb lehetőség (amely persze egyben megtiszteltetés is), hogy négyes tornán vehessünk részt Ljubjanában.. A felkészülési tornán a szlovénok a rendes, A csoportos válogatottjukkal állnak ki, ez következik ma a sport2-n – nagy harc várható, hisz a magyar hokis általában akkor teljesít jól, amikor elvileg lehetetlen feladat előtt áll.
És akinek mindez még nem volt elég: a Debrecen utolsó Európa Liga-meccsét játssza idehaza a Sampdoriával, ahol épp a legnagyobb magyar tehetség, Koman Vladimir tölti idejét. A meccs tétje: az első pont(ok) a Debrecennek, ezáltal némi ráncfelvarrás ezen az öreges EL-szereplésen. Mindez 20:40-től a Story TV-n.
Aki viszont nem hisz a magyar valóságban (avagy a magyar futballban), de az okokat nem tudja kifejteni, 23:40-ig kell várakozzon. Akkor kezdődik ugyanis a Duna TV-n Jancsó Miklós utolsó előtti filmje, az Ede megevé ebédem, amely, mint Jancsó többi Kapa-Pepe-filmje, a mai magyar filmes produktumok között a leghitelesebben önti nyakunkba a valóságot annak minden nyelvi-gondolati konzekvenciájával.
De ha az ország fel is oldódik mindenféle szerekben, a világ nem omlik össze – igaz, megtehette volna. Erről a 27 éve felcsillanó esélyről beszél az 1983 – majdnem Apokalipszis című film a Spektrumon 0:40-től, amelyben az állig felfegyverkezett Szovjetunió és a begőzölt USA játssza a két főszerepet, a világ pedig szurkol a nézőtéren, hogy jó vége legyen a dolognak. Végül is megúszta.
S ha a világ meg is úszta, mi nem nagyon fogjuk, kivéve, ha az álom logikája alapján bele nem kerülünk egy végtelen álmokkal teli ciklusba egyikből a másikba ébredve. Ja, ha ez örökké tartó rémálmot jelent? Ez már Hamletnek is szemet szúrt. A lehetséges módozatok egyikét mutatja be Janisch Attila Hosszú alkony című 1997-es filmje, amelyben Törőcsik Marinak csókol kezet Hitchcock, Tarr Béla és a japán horrormezőny. Az utóbbi 15 év egyik legjobb filmje 0:45-től a Filmmúzeumon.
