Ma nem ürülékkel fogunk gurigázni, egész nap kemény ütéseket kapunk, mint Vlagyimir Klicskó, aki a 3,5 centis hasizomszakadása miatt kénytelen elhalasztani címmeccsét. Kezdjünk rögtön egy szürrealista és nosztalgikus élménnyel, pszichoaktív szerek helyett a Filmmúzeumon tekinthetjük meg a Polipok a második emeletről című cseh ifjúsági filmet 14:55-től. Utóbbi többszörös szóösszetétel fogalom a 70-as években felnött magyar állampolgárok számára, akik egy régi Škoda láttán ösztönösen a hajukhoz kapnak, hogy ellenőrizzék, tényleg nincs-e bilifrizurájuk. A filmben amúgy valami furcsa anyagból gyúrt polipok okoznak úgymond galibát, ramazurit, felfordulást.
Ha végig bírtuk nézni a filmet, lényegében tudományosan is kimondható, ezt a napot meg tudjuk csinálni. Furcsa élményt ajánlok önöknek: 19:04-től nézzék meg az m2-n az Edit Piaf – Egy földöntúli hang című dokumentumfilmet (dehogy földöntúli, nagyon is földszagú, emberi, kavicsos), majd utána kövessék az ország példáját, és 20:45-től a TV2-n nézzék meg a Megasztár Középdöntő Utáni Utolsó Döntőjének Tényleg Legeslegutolsó, Nagyonvégső Döntőjét, vajh a három közül ki nyer (énektudás alapján Tolvai Renátának kéne, de Szij Melindáé a Szebeni-effektus) – és a Piaf-élmény után kezdjenek el tűnődni a viszonylagosság kérdésén.
Tudom, mindez csak hipotézis, de aki mégsem a Megasztárt nézné (énekallergiája van, X-faktor-hívő, Eszenyi Enikő látványa alvászavarokat okaoz neki), 21:00-tól a Duna TV-n válassza az Egyedül nem megy című filmet. Nem a világ legjobb filmje, de mellette szól, hogy Audrey Tautou az egyik főszereplője, amely élmény sejtszinten regenerál. Itt ejtsünk szót a magyar címadási szokásokról, az egyszerű, közérthető címeket bombasztikus, bulváros panelekre cserélni az egyik idegesítő filmforgalmazói szokás (A disznótor cím így válik Véres rejtélyek a bűn mocsarában-ná), esetünkben pedig azt figyelhetjük meg, hogy a kedves, aranyos, örömteli Együtt, ennyi az egész (Ensemble, c’est tout) átváltozik lemondó, kudarcos, pesszimista Egyedül nem megy-re. Hiba.
Amely cím viszont jó lett: habár Lars von Trier most épp másfél éve késéssel itthon is bemutatott filmje, az Antikrisztus képsoraival állítja fel a szőrt nézői hátán, a Főfőnök még a depressziós időszakban készült. Egy céget el kéne adni egy izlandi befektetőnek, de az csak a főfőnökkel hajlandó tárgyalni. A gond az, hogy ilyen nem létezik, az ügyvezető csak kitalálta a figurát, hogy legyen kire fogni a népszerűtlen döntéseket. A szerepet tehát egy színésznek kell eljátszania – ám homokszem kerül a gépezetbe.
Nem ez a rendező legnagyobb filmje, de vicces és okos. A 22:10-kor az m2-n kezdődő film után eltöprenghetünk, hogy mi szürreálisabb, a cseh polipok, avagy pár évtized egy irodában eltöltve. Utóbbi esetben sincs veszve minden – hisz annyi tehetségkutató műsorban lehet az egekig emelkedni.
