Magyarországon a városi polgároktól terjedt át az ünnep a vidéki értelmiséghez, majd a parasztság is átvette a hagyományt – mondta Tátrai Zsuzsanna néprajztudós.
A legenda szerint Szent Miklós püspök ajándékozott először ezen a napon: megtudta, hogy egy szegény ember rossz útra akarja téríteni lányait, hogy így szerezzen pénzt. Miklós püspök ezután arannyal teli zacskót rejtett a férfi házának ablakába, hogy tisztességesen férjhez adhassa leányait. Maga az ajándékozás szokása azonban Ausztriából ered.
Az ajándékozás itthon a 19. században honosodott meg: először a városokban lepték meg a gyerekeket, majd a vidéki értelmiségiek, később pedig a parasztság is átvette a szokást. Hagyományosan édességek, gyümölcsök esetleg virgácsok kerülnek a csizmákba. A Mikulás öltözete a tengeren túli reklámok hatására megváltozott: az eredeti piros köpenyt rövid piros kabátka váltotta fel, amelyhez fekete öv is tartozik.
Számos egyéb szokás is kötődik Miklós napjához: Dunántúlon például még a közelmúltban is jártak az úgynevezett láncos Miklósok. Derekukon láncot viseltek, azt csörgetve próbálták elűzni a rövidülő nappalok miatt érzett félelmet. Vannak dokumentumok arról, hogy ezt a szokást a 18. században betiltották a Vas megyei Csepreg városában, mert a nők és a gyermekek megijedtek a zajtól.
A Csallóközben és Mátyusföldön a Miklós napi tréfás gyóntatás hagyománya élt sokáig: püspöknek, kántornak, harangozónak öltözött fiúk mentek a fonóba arról faggatni a lányokat, hogy van-e szeretőjük. Akik nem válaszoltak, azokat az udvarra vitték, és megcsipkedték őket.
