A múlt mélységes mély kútjából húzzuk fel sorra a műsorokat ezen a hűs téli szerdán. Rögtön 13:00-kor az m1-en húsz évvel ezelőtti magunkat láthatjuk – már ahogyan a tévé elképzelte. Ahogy a 80-as évek közepe-vége felé a Szomszédok még valamennyire szinkronban volt a valósággal, a rendszerváltás után egyre távolodott tőle, olyan sztereotípiákba sodródva, mint a meleg Oli úr avagy a bankóropogtató, szivarcsócsáló kapitalista Gábor Gábor. A mai epizód sem lesz eseménytelen amúgy, csontig hatol az érzékiség (“Sümeghy a butik körül ólálkodik, hogy végre kettesben lehessen Lillácskával“) és behatolunk a thrillerek szürke zónájába is (“Kiderül Virágh doktor eltűnésének az oka: fogproblémái voltak”). A lényeg persze mindig ugyanaz: a stáblista alatti egymondatosok.
De vannak időtálló holmik is, közülük a híres, nádfonatos kávéházi székekről ismert Thonet cég bútorait, az előállítás egykori forradalmi technikáját mutatja be a Thonet című dokumentumfilm az m1-en 15:05-kor. A gőzben meghajlított könnyű fából készült bútorokról érdemes tudni, hogy a részek mindig lötyögni fognak egy kicsit (és az idővel egyre jobban), sosem lehet teljesen összecsavarozni őket, és hogy nem lesz náluk alkalmatosabb bútor kávéivásra.
Egészen a magyar közelmúltig nyúlt vissza Mátyássy Áron az Utolsó idők című, 2009-ben Arany Orsót, a Magyar Filmszemle fődíját elnyerő filmjében. A történet a vidéki Magyarország gázolajcsempészős terepén zajlik, szegénységtől, indulatoktól, alantasságtól és nyomorúságtól átitatva. Az elsőfilmes Mátyássyt érdekes módon épp a generációsan távolibb Mészáros Márta és zsűrije jutalmazta fődíjjal, amit a győztes azzal tetézett, hogy pólóban vette át. Hiteles életérzés-bosszútörténet 1997-ből? Avagy pesti értelmiségi attitűddel megvert mesterkélt dráma? 21:20-től mindenki eldöntheti, aki – esetleg már nem először – megnézi a filmet az m2-n.
Sajnos múlt időben kell beszélnünk 21:20 másik választásának, az RTL Klubon vetített Drágám, add az életed! főszereplőjéről, Leslie Nielsenről is. Mindenki Frank Drebin felügyelője két napja autózta át magát az örök bűnügyi helyszínekre, hogy ott aztán kukákat és más parkoló autókat behorpasztva letegye a kocsit, és kiszálljon. Nielsen arca olyat tudott, amit csak keveseké: amikor megláttuk, tudtuk, valamin nagyon fogunk nevetni, legyen ez igen-igen rossz, borzalmas, siralmas, gyenge, ócska, fűzfahumor akár. Az arca védjegy volt, olyan, mint Woody Allené (akinek ma van a 75. születésnapja, helló, tévék, erről lekéstetek), igazodási pont, és a filmeknek hála, örökké az is marad. Nyugodjon békében, Drebin felügyelő!
Végül vannak helyek, ahol mintha megállt volna az idő, ahol a régmúlt árnyait látjuk előtámolyogni – Cseke Eszter és S. Takács András dokumentumfilm-sorozata, az On the Spot következő epizódja Mauritániába kalauzol minket. Az egzotikus csengésű nyugat-afrikai országnak terroristakapcsolatai vannak, a mai napig él a rabszolgaság dicstelen és szégyenletes hagyománya, és az is szokás errefele, hogy a sikeres házassághoz fel kell hizlalni a nőket – három hónapon keresztül napi 20 liter tevetejet kell meginniuk, kuszkuszt, datályát kell falniuk. (Ezt a szürreális képet mintha a Taxidermia című filmből másolta volna ki az élet.) A riporterek most is kockáztattak, nagy nehézségek árán csinálták meg filmüket, de végül nyertek. Az egyre nagyobb magyar sikersztori új epizódja 22:35-től látható a Spektrumon.
