A vörös hajú színésznő már 1992-ben, az Orlando kettős nemű figurájaként megmutatta, hogy a metamorfózis a vérében van. A filmfesztiválokon soha nincs babának kifestve, fürtjei sem omlanak koreografáltan mellére, hanem egyszerűen, természetesen jelenik meg, félhosszú, hátrafésült hajjal. Nem akar szép lenni, nem szépsége adja el, hanem tehetsége.
A Szerelmes lettemben mégis olyan gyönyörű, mint eddig még soha. A film első felében hosszú hajjal, finoman kifestve, elegáns ruhákban kelti életre az olasz burzsoá család egyik tagját, a második felében viszont kibújik a jelmezből, és átadja magát a természet hívó szavának.
A gazdag, milánói Recchi család ünnepi ebédre gyűlik össze. A dinasztia feje átadni készül a cég irányítását fiának és unokájának, Edoardónak. A huszonéves fiú azonban inkább tehetséges séf barátjával, Antonióval nyitna San Remo közelében éttermet egy meseszép domboldalon. Hamarosan Edo anyja, az orosz származású Emma is megízleli Antonio csodálatos ételeit, és elementáris erővel tör fel belőle az elfojtott életvágy. Szenvedélyes viszonyba kezd Antonióval.
A film a nagypolgári környezet, ízlés és viselkedés tablóját adja, a dinasztia borítékolható bukásával, melynek szöges ellentéte lesz a spontán, vad, zabolátlan szerelem története. A kétórás dráma lassan indul, de érdemes türelemmel nézni, mert régen láthattunk ilyen érzékletesen ábrázolt kitörési kísérletet, ehhez hasonlóan eksztatikus zárójelenettel. A történet nem az élethazugságokról szól, inkább a mélyben rejtőző vágyak megéléséről, az élet igazi ízéről.
Io sono l’amore – színes, feliratos, olasz filmdráma. 2009. Rendezte: Luca Guadagnino. Szereplők: Tilda Swinton (Emma Recchi), Edoardo Gabbriellini (Antonio Biscaglia), Flavio Parenti (Edoardo Recchi Jr.), Alba Rohrwacher (Elisabetta Recchi), Pippo Delbono (Tancredi Recchi). 120 perc. Forgalmazó: Szuez Film Kft.
Hazai bemutató: november 24.
