Az a verzió annyira híres, hogy sokan talán még azt is mondanák: többet nem is kéne feszegetni a kérdést, tessék másról énekelni. Ennek dacára a hazai Napokon bepróbálkozott, és láss csodát: nem is vallott kudarcot. Az Inside mind a szokatlanul kidolgozott és jól sikerült (néha Chino Morenót, néha Robert Smith-t, néha egyiket sem idéző) énekdallamaival, mind pedig feszes és egyszerű, de pár apró ötlettel ízlésesen feldobott zenéjével felhívja magára a figyelmet, és még a klipje is egész ügyesen gazdálkodik a rendelkezésre álló eszközökkel (mi főleg a tégladominó ötletét szeretjük). Egyszóval patent az egész.
