A szerző, Beate Frakele írása elején kitér arra, hogy az árvíz sújtotta régióban milyen nehéz körülmények között rendezték meg az idei fesztivált. Az igazgató, Bátor Tamás arról is tájékoztatta, hogy a szponzorok a gazdasági válságra hivatkozva az előző évi támogatásnak csak a felét adták – teszi hozzá a cikk szerzője, aki azt is részletezi, hogy az egykori ipari város új identitását a kultúrában igyekszik feltalálni.
Különösen jónak és magyar vonatkozásban egyedinek tartja, hogy a programszerkesztés a kooperáción nyugszik. A kelet-európai társulatok Prágától Rigáig és Moszkváig elsőbbséget élveznek, de a Németország keleti részén működő kisebb társulatok is helyet kapnak Miskolcon.
A Das Opernglas cikke kiemeli, hogy a miskolci fesztiválon egyedülálló alkotásokat mutatnak be, példaként a tavalyi Schönberg-operát, a Mózes és Áront említi, és hangsúlyozza: Bátor Tamás 2003 óta minden évben széles zene- és operairodalmi palettát tár a közönség elé.
Több előadást külön is elemez: az Erkel-évforduló okán a Kolozsvári Állami Magyar Opera Sarolta-előadását, és a Debrecenből “importált” Bánk bánt. A Saroltáról Demény Attila folklorisztikus keretbe ágyazott rendezéseként ír, amely a zene néhány szép momentuma ellenére nem elég érdekes, így csak a bicentenárium indokolja játszását.
A Bánk bán zenéje a meyerbeeri tradícióra emlékezteti a cikkírót, aki szerint Kocsár Balázs karmesteri pálcája alatt színesen, nagy íveket rajzolva, karakteres ritmusban szólalt meg Erkel muzsikája. Mint írja, Cselóczki Tamás Bán bán-alakítása kifejező, Vidnyánszky Attila rendezését a provokativitás és a mindent uraló szenvedély kettőssége jellemzi. Bódi Marianna Gertrudisát temperamentumosnak látja, Keszei Bori belcanto stílusú, finom éneklését is megjegyzi.
Elena Kats-Chernin az ifjúságnak szóló, The Rage of Life című, egészen friss darabja zenei kivitel és rendezés dolgában is elnyerte a kritikus tetszését, aki külön részt szentel a Nemzeti Filharmonikusok előadásának, amelyben Richard Strauss Daphnéjának címszerepében Rost Andrea lépett pódiumra. Beate Frakele elismeréssel ír arról, hogy mennyire lányos, karcsú hangon szólaltatta meg a bukolikus történet hősnőjének szólamát az énekesnő, aki ugyanakkor a sajátos Strauss előadói stílus követelményének is tökéletesen megfelelt. A Kocsis Zoltán vezette zenekar dús hangzásáról és a kifinomult részletekről is elismerően ír a Das Opernglas szerzője.
