Elindul, csak dől és dől levegővétel nélkül a zene meg a szöveg, aztán ahogy az az ilyen lendületvételekkel már csak lenni szokott, hamar és hirtelen vége szakad. Az egysnittes, pofonegyszerű klip, amelyben a kedvesen hisztériázó énekesnő jóformán tolja maga előtt a kamerát, tökéletesen meg is ragadja ezt az elánt, fekete-fehér, noiros látványvilágával pedig a settenkedős-szörfös gitáralaphoz is szépen alkalmazkodik, úgyhogy nálunk ez így ötös, köszönjük szépen.
