Érkezése előtt is készültek azonban klipjei az akkor még valóban szinitpopot játszó együttesnek, és a maguk módján ezek is emlékezetesek. A legemlékezetesebb pedig mind közül a legelső, amelyet a Just Can’t Get Enough-hoz forgattak, és nem szól semmiről: a zenekar bőrdzsekiben és mellényben, tányérsapkában és sheriffszemüvegben feszít, Dave Gahan ceruzamikrofonba énekel, Martin Gore-ék elszántan nyomják az egyujjas szintitémákat, néhány lány táncol, aztán meg a társaság beül a pubba. A képsorok láttán senki nem gondolná, hogy ugyanez a zenekar írta meg 12 évvel később a meglehetősen súlyos klippel támogatott Walking in My Shoest is – és pont ez benne a szép. Ó, édes ártatlanság!
