Az első napon azt sem tudtuk, hányfelé szakadjunk, aztán hirtelen sokkal nyugodtabb lett minden, most a végén pedig – bár a viszonylag mérsékelt tempó ellenére is kezdünk kikészülni – megint nem tudjuk, hova kapjuk a fejünket. Elég csak végignézni a főműsoridő programján: a Nagyszínpadon a hangban és képben egyaránt jólesően megalomániás Muse búcsúztatja a fesztivált, eközben a világzenei helyszínen a kelet-európai, balkáni és arab tánczenéket keverő Shantel & Bucovina Club Orkestar játszik. Ugyanakkor az A38-Wan2 színpadon a szakszóval élve worldbeatet, kicsit slendriánabbul, de talán érthetőbben fogalmazva pergő pszichedelikus popot játszó Yeasayer szeánszozik, a metálsátorban pedig a gépiesen precíz és rideg sci-fi metáljáról ismert Fear Factory aprít, soraiban a visszatért alapító-gitárossal, Dino Cazaressel. És még mindig nincs vége: az MR2-n PASO, a Roma Sátorban Napra-koncert van ebben az idősávban.
És hogy még meredekebb legyen az egész, szinte bármelyik keresztirányú tengelyen is induljunk el, hasonlóan izgalmas neveket találunk, más szóval az összes színpad egész nap erős programmal jelentkezik. A Nagyon például már délután a nagy szájáról és kitűnő rock and roll-számairól ismert kanadai Danko Jones tartja stand-up comedyvel vegyes koncertjét, utána honfitársai, a poszthardcore-ban utazó Billy Talenték jönnek, majd közvetlenül a Muse előtt a tavalyi év egyik legjobb rockalbumát produkáló brit Kasabian lép színpadra. Velük egyszerre a metálsátorban a rock and roll egyik utolsó hiteles figurája, Dave Wyndorf vezetésével a Monster Magnet fordítja ki sarkaiból a pódiumot, előttük pedig a Neck Sprain és az Isten Háta Mögött zenél, majd éjjel még a Superbutt és a Watch My Dying is sorra kerül.
A világzenein mindeközben Mahala Rai Banda, Parno Graszt, majd a gnawától a flamencóig nyújtózó spanyol 08001 a menü, a Party Arénában meg a kaliforniai funkcsapat, a Breakestra zenél, és éjjel a betegség miatt távol maradó Deadmou5e helyett sem egy senki, hanem Timo Maas ugrik be, ami azért nem semmi. Hogy a programoktól függetlenül mi lesz éjjel, arról pedig ne is beszéljünk, mert mint az ismeretes, az utolsó éjszaka mindig legendás, de legalábbis vadregényes – bár persze szigorúan csak a szó veszélytelen, politikailag korrekt értelmében. Ennek figyelembevételével mindössze annyit javaslunk: mindent bele!
