A tegnapi civilkedésemet követő táncolhatnékom na és bulizhatnékomnak meg lett a következménye. konkrétan az, hogy tényleg úgy érzem ma magam, mint aki már négy napja pörög folyamatosan. Magyarán mondva hulla fáradt vagyok (voltam), de első a kedves olvasó, így aztán most is rohantam ki a Szigetre ahogy csak tudtam. Előtte azonban lefürödtem és hajat mostam, mert közel három kilóval volt nehezebb a fejem a rá rakodó por-sör mennyiségtől. Hát ha ezután nem kell majd duguláselhárítót hívnom, akkor sohasem. A leengedett vizet látva először a Mekong-delta jutott eszembe, de amikor megláttam, hogy ebben még élőlények sincsenek, akkor rájöttem, hogy ez még annál is durvább. Sebaj a körforgás folyatódik.
Ahogy a körpörgés is, így aztán gyorsan fel is pattantam a bringámra és kitekertem újra. Ma nagyon korán kezdtem, és nagyon intenzíven: a jól megérdemelt ebédem után, szigorúan csak a Civil-szigeten. A mai napra a Thai-konyhát választottam, abból is egy jó kis rizses-zöldségest (szigorúan csípős nélküli) ételt, ami 1400-ért nagyon drága volt, viszont annál finomabb. mindent szórtak rá amit találtak és nem sikerült elrontaniuk. A mennyiség is rendben volt. És akkor most már elmondhatom (ha esetleg nem tűnt volna fel), hogy szigorúan vega kajákat fogyasztok és el kell mondanom, hogy sehol az országban nem ilyen jó az egy négyzetméterre eső vega-kajáldák aránya. Nem mellékesen pedig itt sikerül végre kilépni a rántott sajt-gomba-karfiol háromszögből. A húsevő olvasók megnyugtatására: abból még erősebb a felhozatal.
A gasztro kitérő után azonban gyorsan vissza a programokhoz, vagyis a civilekhez. A tegnapi ijedtségem még ma is dolgozott egy kicsit, de aztán legyőztem és választottam, illetve hagytam, hogy valahonnan hívogatóan nézzenek rám. Először az alkoholizmussal és különböző függőségekkel foglalkozó alapítványhoz kerültem, ahol egy röpke teszt kitöltése után megtudtam, hogy nem vagyok alkesz és nagyon jól csinálom az életemet. Persze javítani ezen is lehet és kaptam is hozzá bátorítást és segítséget, meg egy oklevelet, hogy nekem mindent szabad, ami a normális élethez kell! Nagy örömömben gyorsan tovább is penderedtem és máris a Közös Pontnál találtam magam, ahol a történelmi egyházak összefogva (katolikus, református, evangélikus), promózzák magukat és rajzolgatás, közben beszélgetnek bárkivel az ő tapasztalatairól a vallással, egyházzal kapcsolatban. Nagyon jó kis beszélgetés volt, és ami még jobban esett, hogy ők sem akartak megtéríteni, csak beszélgetni. Pozitív.
Mindeközben egy fehérorosz csapat tolta a Nagyszínpadon, tökéletes ellenpontot és kiegészítést nyújtva az ismerkedéshez és beszélgetéshez. Úgy tűnik mára már megtanultam azt is, hogy a jó zenére sem kell mindig elrohanni, vagyis hatott az erénykeréken kipörgetett figyelem dolog.
Figyelmem eztán át is irányult a szívesség közvetítőkhöz, akik róják a Szigetet és ha valaki kér valamit azt felíratják vele egy cetlire, elérhetőséggel és aztán aki szeretné az teljesítheti. Nagyon jó és imádják a népek. Van aki egy sört kér, van aki fodrászt keres, van aki partnert a bulizáshoz, de volt aki csak egy fotót szeretett volna magáról, amit elküldenek neki ímélen. Az ötlet zseniális és működik is. Nem csak a Szigeten. Teljesen jó.
Aztán eszembe jutott valami nekem is. (Mily meglepő.) Megláttam a Vám-Pénzügyőrség sátrát, akikről aztán végképp nem tudom, hogy mit is keresnek itt és arra jutottam,. hogy most készítik elő a terepet egy jobb szigethez! Nevezetesen abban reménykedem, hogy jövőre vámszabad területté nyilvánítják a Szigetet, vagyis olcsóbb lesz minden, és nem befelé akarnak majd csempészni az emberek, hanem inkább kifelé. És lesz majd Sziget Duty Free Shop, és vízum is kell és… Sanszos nem?
Addig is maradok örülök a meglévőnek és legnagyobb örömömre pedig előkerültek a bambán maguk elé bámuló, az asztalon öntudatlanul labdázó emberek is. Ők is fáradnak. Megnyugodtam. Végre.
