Ti azt elképzelni sem tudjátok, hogy mennyire durva dolog filozófiáról beszélgetni, fiatal filozófusokkal, miközben a háttérben épp elkezdi a The Specials. Na de ennyire ne szaladjunk előre. Az egész úgy kezdődött, hogy miután teljesen berezeltem a civil falu méretétől és a vállalásomtól – miszerint is egy kis (ám annál tartalmasabb) betekintést nyújtok ezen programrendszerből is -, gyorsan elmentem megméretni a ökológia karbon lábnyomomat a H2O helyszínen lévő CO2-s helyszínen (atyavilág, ez elég durván néz ki így leírva is). Persze a szokásos teszttöltögetéssel kezdődött ez is. De szerencsére nem akartak eladni semmit, sőt! Aztán szerencsekerék , ahol sikeresen megtanultam, hogy hogyan legyek környezettudatos. Aztán kiderült, hogy nagyon értek a témához és nyertem is egy bögrét! Nem is akármilyet. Olyat, amire krétával ráírhatom a nevemet és így aztán csak én használom, aztán valaki letörli és ő is használja. És én mosogatom el magamnak, ő meg magának. Ez a fenntarthatóság. Vagy mi. A lényeg, hogy nem szerveztek be semmibe!
No, mivel aztán ennyire tudatos lettem a földi dolgokban, azonnal bele is kellett vágnom valami elrugaszkodottabba is. Bevetettem magam a civilekhez és a sok-sok csábító ajánlat közül, megint a szerencsekerék nyert, ahol az emberek kipörgetnek egy tulajdonságot, minőséget, és aztán kapnak egy idézetet hozzá, ami szerint kell élniük a következő 24 órában. Nekem figyelnem kell másokra. Le is ültem egy fiatal sráccal filozofálni, beszélgetni célokról, és megidéztük az öreg Senecát is… Magas volt és fennkölt, és megfejtettük. Figyeltem is. Egészen addig, amíg meg nem szólalt a nagyszínpadon a Specials. Éreztem a gerincemben hogy most megint figyelnem kell, de másokra, a legendákra. Sűrű bocsánatkérés (ez is erény) és futás a beachre táncolni.
Szóval a szerencsekerekek délutánjává vált ez a pár óra.
Kevesebb dolog történt velem, viszont legalább tovább tartott és mélyebb volt. Ilyen is tud lenni a Sziget.
