A beígérteknek egy részét máris sikerült teljesítenem. Ettem egy óriáspalacsintát. Méghozzá egy Caprese fantázianévre hallgatót. Ennek tartalma a következő volt: paradicsom, jégsaláta, pesztó, bazsalikom, mozzarella. 980 Ft-ért. Nem mondom, hogy életem legizgalmasabb gasztroélményét éltem át ezzel, az amúgy igen laktató étekkel, de a bizarr tálalást követően (amikor is egy közel fél méter hosszú papírtálcára csusszant rá az vágyott étkem), egy felettébb kellemes érzés öntött el. Az ízek ugyanis pont megfelelően harmonizáltak. Szóval jó volt, de ennél azért többre számítottam.
Ezután aztán gyorsan fel is mértem az étkezés másik végét. A műanyag WC-k felé vettem az irányt és szeretnék megnyugtatni mindenkit. Közegészségügyi szempontból minden a legnagyobb rendben van. Legalábbis kora délután. Az egyetlen kellemetlen dolog az, amikor az egyik szippantós kocsi mögé szorul be az ember a már nevezett vonulás közben. Viszont a WC milyenségét tekintve elképesztő a felhozatal. Megmondom őszintén ez az egész Sziget legnagyobb és legjobban fejlődő üzletága. Ennyi féle toalettel ugyanis még sohasem nem találkoztam. Kicsit olyan mintha Gombóc Artúr mobilfajanszosnak állt volna. Van műanyag, kerámia, ülőkés, lehúzós, világítós, kerek, lyukas… Most viszont megint közelít egy szippantós. Uhh, ez kemény.
Megpróbálkoztam majdan a Civil faluba belevetni magam, ez azonban sajnálatosan nem sikerült túl jól. Hogy miért is nem? Nagyon egyszerű a válasz. Itt is túlkínálat van és az engem mindig megijeszt. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy mi érdekel jobban. A zsidóság, vagy a jóga, vagy az alkoholizmus, vagy a karrier, vagy a külügy, vagy a…. Úristen erre egy külön fesztivált kéne szervezni! Persze, tudom, arra a kutya sem menne el. Mindenesetre azért is nekivágok majd következő pár napban.
Azért még ma is megpróbálok valami tesztet kitölteni. De most inkább nem ígérem meg.
