Romsics Ignác elmondta, hogy a Horthy-rendszer súlyos igazságtalanságként fogta fel és totálisan elutasította a békeszerződést, és az akkor megjelenő féligazságok, téveszmék és csúsztatások nem segítették a társadalom önismeretét, politikai tisztánlátását, hanem illúziókat és megalapozatlan reményeket keltettek.
Az 1947-es párizsi békeszerződés végül apróbb módosítással visszaállította az 1920-ban kijelölt határokat. A történész szerint ez nem váltott ki akkora elkeseredést, mint a trianoni döntés, viszont a magyar társadalom nemzeti kérdésre érzékeny része ekkor értette meg, hogy az etnikai alapú revízió, a méltányos kiegyezés is lehetetlen.
A történész rámutatott, hogy 1948 után a kommunista vezetés sorsukra hagyta a határon túli magyarokat. Különösképpen igaz ez az 1956 utáni elszigeteltségét enyhíteni kívánó Kádár-rezsimre, amely kinyilvánította, hogy a Románia és a Csehszlovákia nemzetpolitikáját megfelelőnek, az ottani magyarság helyzetét pedig a két állam belügyének tartja.
A történész hangsúlyozta: fontos, hogy a rendszerváltás után egyik kormány sem fogalmazott meg revíziós törekvéseket, ezzel csak a politikai élet szélsőséges szereplői hívták fel magukra a figyelmet, viszont a társadalom nagy része máig sem tudta megemészteni a történelmi Magyarország felbomlását. Így a probléma nagyvonalú és a térség minden országa számára elfogadható rendezésére továbbra sincs lehetőség – jelentette ki Romsics Ignác.
Ajánlott cikk:
Romsics: Trianon része a magyar politikai gondolkodásnak (Kultúra.hu)
