„Westminster ideje a végéhez közeledik” – mondta ki a múlt hétfőn három kelta nacionalista párt, illetve három „nem angol” brit tartomány csúcsvezetője, „első minisztere” hétfőn Cardiffban, Wales fővárosában. Most fordult elő először ugyanis az Egyesült Királyság történetében, hogy a négyből három tartományban, azaz az Anglián kívüli három másik országrészben (Wales, Skócia és Észak-Írország) Igaz, ezt egymástól is erősen eltérő módon szeretnék megvalósítani.
Gálik Zoltán, a Corvinus Egyetem kutatója szerint azonban korai lenne Nagy-Britannia és Észak-Írország mint állam felbomlásáról beszélni, bár az igaz, hogy egy történelmileg fontos pillanat érkezett el. Kifejtette, a három országrész nacionalista politikusai most kijelölték azt az utat, amelyen járva „valamikor” kiléphetnek az Egyesült Királyságból.
A Corvinus Egyetem docense is hangsúlyozta, mindhárom országrésznek különböző a helyzete a királyságon belül, és így a függetlenségi mozgalmak is eltérő módon fejtik ki a tevékenységüket.
Átrendeződött politikai tér Észak-Írországban
Leginkább Észak-Írország helyzete a leginkább előkészített Gálik szerint, mivel 1998-ban nemcsak a devolúció indult meg, amely decentralizációt jelentett az Egyesült Királyságban, hanem megszületett az úgynevezett Nagypénteki Egyezmény. Ez a megállapodás Észak-Írország, azaz Ulster önrendelkezési jogát alkotmányos keretek közé emelte, s lezárta a republikánusok (az Ír Köztársasággal való egyesülést szorgalmazók) és a Londonhoz hű unionisták közötti több évtizedes polgárháborús helyzetet.
Így elvben Észak-Írország lakói népszavazáson dönthetnének arról, hogy egyesüljenek-e Írországgal. Más kérdés, hogy a nemrég hatalomra került munkáspárti brit miniszterelnök, Andy Burnham nem látja időszerűnek egy ilyen népszavazás kiírását, hiába célozgatott a napokban Donald Trump amerikai elnök is Ulster és Írország „természetes” egyesülésére.
Gálik kifejtette, így nagyobb esélye lenne egy függetlenségi-elszakadási népszavazás kiírásának, de a politikai tér közben átrendeződött Észak-Írországban.
