Nagyvilág

„Reszkettem a félelemtől. Nem tudtam enni, inni, aludni” – hétköznapi szörnyűségek a megszállt területeken

Győri Boldizsár
Győri Boldizsár
Az ukrán zeneiskolai tanárnő, Szvetlána a családjával évekig élt egy olyan településen, amely 2022 óta orosz megszállás alatt áll. Tavaly három gyermekével Ukrajnába menekült, de a borzalmak emléke a mai napig kísérti. Gyermekeinek még hosszabb ideig tart majd, amíg megszabadulnak a háború árnyaitól. Ha egyáltalán sikerül nekik. Győri Boldizsár riportja.

Donald Trump tavaly januári beiktatása óta újult erővel zajlanak a tárgyalások arról, hogy Ukrajnának fel kéne adnia bizonyos, az oroszok által még el nem foglalt területeket valamifajta békéért cserébe. Amellett, hogy Ukrajna elveszítené a keleti erődvárosokból álló védelmi rendszerének utolsó bástyáit, közel egymillió ukrán civil kerülne orosz fennhatóság alá.

Persze csak akkor, ha az érintettek nem költöznének el, hiszen egy ilyen őrségváltás nem csupán abból áll, hogy lecserélik a zászlót az önkormányzat épületén.

Szvetlána, aki a második férjével nevelte három gyermekét a herszoni Hornosztajivka nevű faluban, a háború első napjától három és fél évet töltött megszállás alatt. Elmondása alapján a megszálló oroszok kifinomult terrorral és primitív banditizmussal próbálják megtörni a helyi lakosság ellenállását. A tiltakozókat kiterjedt besúgóhálózattal azonosítják, és a büntetlenség tudatában bánnak el velük.

Első kézből tapasztalta meg, hogy néz ki az „orosz világ” – a gyermekei pedig a testükben-lelkükben hordják annak emlékét. Hogy miért, az az alábbi történetből derül ki.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik