Ukrajnában kettő front van, de csak az egyik látható: ahol a katonák állnak szemben egymással.
A másik front azonban láthatatlan – itt pilóta nélküli orosz robotrepülőgépek harcolnak ukrán erőművek, trafók és elosztószekrények ellen, hogy sötétségbe és hidegbe taszítva megkeserítsék tízmilliók életét, megtörjék akaratukat az ellenállásra. Ősszel, a rövid nappalok és a hideg beálltával ez az orosz légihadjárat is léptéket váltott.
Az áramszünetek fokozottan érintik a front mögötti településeket: azokat a városokat, falvakat, ahol az orosz drónok szisztematikusan vadásznak mindenkire, aki él és mozog. Találat után nemcsak a világosság megy el, de fűtés sincs: a radiátort melegítő vizet is elektromos szivattyúkkal keringetik. Ukrajna legnagyobb privát energiavállalata, a DTEK néhány tucat villanyszerelője az életét kockáztatva járja ezeket a településeket, hogy sziszifuszi munkával megjavítsák, amit az oroszok szétlőttek, mielőtt végképp bekebelezi az itt élőket a sötétség.
Ők lőnek, törnek-zúznak, mi megjavítjuk, aztán három nap múlva kezdjük elölről
– vázolja a munka lényegét Vitalij Aszinenkó brigádvezető egy páncélozott autó volánja mögött ülve.
A visszapillantó tükrön dróndetektor lóg, a brigád – szintén páncélozott – kisbuszát követve az úton. Az úti cél Bilozerszke, a városból kifelé katonák pickupjai előzgetik az olívazöld tartályoskocsikat, százlábú hosszúságú Rheinmetall kamionok platóin tankok zötyörögnek a szerelőtől a front felé.
Az egyik elágazásnál a zöld kocsik jobbra, a front felé mennek, a szerelők járművei pedig balra kanyarodnak. Az úti cél egy, az augusztusi orosz áttörést követően szellemvárossá változott kisváros, melynek a lakói többségében néhány nap leforgása alatt elmenekültek.
Most kezdődik a horrorfilm
– mondja Vitalij a városhatárhoz érve.
