Ukrajna EU-csatlakozásáról voksolást, úgynevezett „véleménynyilvánító szavazást” hirdetett meg az Orbán Viktor vezette kormány, és Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke a „Nemzet Hangja” elnevezésű akció bónuszkérdéseként szintén ebben az ügyben kéri ki a támogatói véleményét.
A kormánypárt és a legerősebb ellenzéki párt ugyanakkor eddig nem fejtette ki, milyen valós érvek szólnak Kijev csatlakozása mellett, illetve ellene, a kormányzati propaganda csupán az ellenérvek sulykolására terjedt ki.
Ennek apropóján lapunk két szakértőt kérdezett meg arról, milyen érdemi érvek szólhatnak Ukrajna Európai Unióba való belépése mellett, illetve milyen logikus indokok magyarázhatják ennek elutasítását. Arról is kérdeztük Bendarzsevszkij Antont és Szent-Iványi Istvánt, hogy mennyire reális Ursula von der Leyen ígérete, miszerint Ukrajna 2030-ig, gyorsított eljárásban csatlakozhatna az unióhoz. (Az Európai Bizottság elnöke az idén februárban ráadásul úgy fogalmazott: ha ilyen ütemben haladnak az EU-normák felé Kijevben, akkor „talán még 2030 előtt is” beléphetnének az unióba.)
Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója a 24.hu kérdéseire azzal kezdte a válaszát, hogy Ukrajna 2030-as – vagy pláne azelőtti – EU-csatlakozásának
Ezt egyenesen és őszintén meg kell mondanunk
– tette hozzá a kül- és biztonságpolitikai szakértő. A minszki születésű, de tízéves korától Magyarországon élő alapítványi igazgató hozzáfűzte, Ukrajnának helye van az Európai Unióban, és egyszer majd minden bizonnyal a tagja is lesz, de ez nem egy gyors folyamat.
Sőt, Bendarzsevszkij kifejezetten kontraproduktívnak tartja az olyan ígéreteket, amelyeket Ursula von der Leyen tett, mert ezek olyan reményeket ébresztenek, amelyek – mivel lehetetlen teljesíteni azokat – az idő előrehaladtával csalódottságot okozhatnak az ukránok körében.
Bendarzsevszkij megemlítette, hogy nemcsak az EB elnöke utalt a 2030 előtti csatlakozásra, hanem az ukrán miniszterelnök, Denisz Smihal is arról beszélt egy alkalommal, hogy az országa az előírtnál gyorsabban is teljesíti az EU által adott „házi feladatot”, és így akár előbb csatlakozhat Kijev az unióhoz. Az elemző megismételte: ez irreális célkitűzés.
Ami a gyorsított tagfelvételi eljárásról szóló kommunikációt illeti, a biztonságpolitikai szakértő hangsúlyozta: egy szempontból érthető az – egyébként szerinte felelőtlen – ígérgetés: PR-célok lehetnek a háttérben. Valamivel ugyanis motiválni kell az ukránokat, nem lehet beláthatatlan időtávra kitolni a csatlakozás ígéretét. Pedig a valóságban aligha lesz megvalósítható a gyorsított tagfelvétel, mert ilyesmi eleve csak olyan országok esetében lenne reális, amelyek eleve fejlettebbek az Európai Unió átlagánál. Például, ha Svájc vagy Norvégia akarna csatlakozni, Brüsszel aligha akadékoskodna hosszú évekig vagy évtizedekig – fűzte hozzá némi iróniával a külpolitikai szakértő.
Bendarzsevszkij szerint Ukrajna alapadottságai már a háború előtt sem igazán voltak elegendők az EU-tagsághoz.
Európa egyik legszegényebb országa volt már korábban is, az utolsó helyekért Moldovával állt „versenyben”. Ráadásul a korrupció is olyan mélységben szőtte át az állam működését, hogy igazán nem lehetett akkor még az EU-csatlakozásról komolyan beszélni.
Ha megnézzük, hogy az unióba 1997 óta belépő 13 országnak mik a tapasztalatai, akkor látható: a tagjelölti státusz elérésétől kezdve átlagosan legalább tíz évet kellett várniuk a tényleges csatlakozásig.
Ráadásul ezekben az országokban nem volt háború, továbbá nem tudjuk, hogy mekkora lesz Ukrajna tényleges, de facto területe a harcok lezárásakor
– tette hozzá a külpolitikai szakértő. De jure, azaz jogilag Kijev várhatóan nem mond majd le az oroszok által elfoglalt kelet-ukrajnai területekről, ám a valóságban Ukrajna alighanem a 2014 előtti területének csak egy részét tudja majd ténylegesen ellenőrizni egy esetleges tartós tűzszünet vagy békekötés után.
„Mindezek következtében nem tudunk arra válaszolni, hogy mekkora mezőgazdasági területtel és milyen ipari kapacitásokkal rendelkezik majd ténylegesen Ukrajna a háború után, és azt sem tudjuk emiatt, hogy pontosan milyen reformokat kellene végrehajtani az EU-csatlakozáshoz” – folytatta az elemző. Ha viszont abból indulunk ki, hogy az átlagos csatlakozási idő mégiscsak tíz év volt a kilencvenes évek óta, és Ukrajna 2022 júniusában kapta meg a tagjelölti státuszt, illetve 2023 decemberében nyitották meg az első fejezetet a csatlakozási tárgyalásokon, akkor Bendarzsevszkij szerint legalább 2033-ig kellene várni Kijev unióba való belépésére – ha az országban közben nem zajlana háború. Ezek a csatlakozási tárgyalások 35 klaszterben (leegyszerűsítve: témakörben, fejezetben) zajlanak majd, s e 35 klaszter előírásainak kell majd megfelelnie Ukrajnának.
Bendarzsevszkij felhívta a figyelmet arra is, hogy a csatlakozási tárgyalások ugyan megkezdődhetnek, és papíron akár gyors eredményeket is el lehet elérni. Ám a „papír sok mindent elbír”, hiszen számos területen a háború miatt csak hipotetikusan tudnak megállapodni a tárgyalófelek, miközben a tényleges helyzet egészen más a helyszínen. Így például Ukrajna szívesen teljesíti (papíron) a sajtószabadság kritériumait, de a valóságban egy háborúban álló országban, a hadiállapot idején ezeket a feltételeket nem lehet teljesíteni – számos jogszabály alkalmazása jelenleg például fel van függesztve –, az ukrán sajtó egy része jelenleg központosítottan működik.
Bendarzsevszkij kifejtette a „konkrét ellenjavallatait” magával a gyorsított csatlakozási eljárással szemben is. Az egyik legfőbb akadályt például az jelenti, hogy amint bővül az Európai Unió, annál inkább nehezül a döntéshozatal Brüsszelben. Egyre nehezebb a közös nevezőt megtalálni – már 27 tagállam között is. Itt nem is feltétlenül politikai vitákról van szó Bendarzsevszkij szerint, hanem gazdasági és külpolitikai érdekekről.
A 24.hu korábbi cikkei alapján például szép számmal sorolhatnánk a magyar politikai vétókat Ukrajnával szemben. Ne felejtsük el azt sem, hogy 2023 decemberében azért kezdődhetett el egyáltalán a Kijevvel való csatlakozási tárgyalás, mert a hírek szerint Olaf Scholz német kancellár kiküldte kávézni a tárgyalóteremből Orbán Viktort, így lett meg a tagfelvételi eljárás megkezdéséhez szükséges 26 egyhangú szavazat. Visszatérve Bendarzsevszkij érveléséhez, egy balkáni vagy közép-európai, egy mediterrán vagy skandináv ország érdekei valóban eltérhetnek egymástól, így a mezőgazdaság vagy az ipar szabályozásában számos érdek ütközhet. Márpedig az EU alapvetően a konszenzusos döntéshozatalra van „ítélve”, ami már jelenleg is számos nehézséget okoz,
Ukrajna ugyanis a biztonságpolitikai szakértő szerint egészen másfajta politikai működést mutat, mint az eddigi EU-tagországok nagy része. Ez pedig megint csak erős kihívás lenne az unió számára. Amikor rákérdeztünk, mit ért „szovjet mentalitás” alatt, Bendarzsevszkij hangsúlyozta: ilyen például a szovjet időkben érvényesült kollektív tulajdonhoz való viszony vagy a posztszovjet térséghez fűződő kapcsolat.
A szakértő felidézte: a kilencvenes években a különböző felmérések szerint csupán az ukránok 14 százaléka akart az EU-hoz csatlakozni, ez változott meg a „narancsos forradalom”, azaz 2004 után, amikor növekedni kezdett az unió támogatottsága Kijevben. A valódi fordulat pedig 2014 után történt, amikor a Krím-félsziget oroszok általi bekebelezését követően a lakosság döntő többsége az EU-ba való belépést kezdte pártolni.
További ellenérv a csatlakozásra a kül- és biztonságpolitikai szakértő szerint az EU forrásainak elosztása körüli mizéria. Ez már most is számos vitához vezet, de Ukrajna csatlakozásával alapvetően megváltoznának az elosztási arányok az unión belül. Az EU által osztogatott pénzek jelentős része ugyanis mezőgazdasági és infrastrukturális területekre áramlik.
A többi ország ennek megfelelően sokkal kevesebb pénzt kapna, ha Kijevet felvennék az unióba.
A jelenlegi rendszer alapján sokan nettó befizetővé válnának, az eddigi kedvezményezett helyzetükkel szemben. Azaz fizetni fognak, és nem pénzt kapnak majd
– egyszerűsítette le a problémát Bendarzsevszkij. Az amerikai Brookings Intézet tanulmányára hivatkozva hozzátette: az ukrán csatlakozás után
- Spanyolország részesedése – az EU-források arányait tekintve – 9,6 százalékról nulla százalékra zuhanna,
- Lengyelországé harmincról tizenkét százalékra esne vissza,
- Magyarország 7,6 százalékos részaránya lecsökkenne három százalék alá,
- számos ország pedig egyáltalán nem kapna pénzt Brüsszeltől, ha az összes ki- és befizetés egyenlegét nézzük.
Éppen ezért az elosztási mechanizmusokat is valószínűleg felül kell vizsgálni, mielőtt Ukrajna csatlakozna. Ha ez nem történik meg, fennáll a veszélye annak, hogy – Törökországhoz hasonlóan, amely évtizedek óta vár a csatlakozásra, és már nagyon régen megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, csak azok holtpontra jutottak – Kijev beragadhat egy „tagfelvételi eljárásba”.
Paradox módon ellenérv lehet Ukrajna gyorsított EU-felvételével szemben az is, hogy Vlagyimir Putyin elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov egyik nemrégiben tett nyilatkozata szerint a Kremlnek nincs ellenére ez a lépés, ami Bendarzsevszkij szerint azt mutatja, hogy Oroszország arra számít: egy ukrán bővítés tovább nehezítené a döntéshozatalt az EU-ban, és bomlasztólag hatna az egész unióra. Persze ez ebben a formában csak addig igaz, amíg valóban a negatív orosz várakozások teljesülnek, ha azonban Ukrajna képes lesz sikeres politikai és gazdasági reformokra, akkor akár sikeres példaként is szolgálhat az egész posztszovjet térség számára.
Bendarzsevszkij kitért a tényleges pozitívumokra is, amelyek Ukrajna EU-belépése kapcsán felmerülhetnek. Ukrajna a háború és a népességfogyás ellenére még mindig egy nagy piac, tekintélyes lakossággal. Ez az európai cégek számára ígéretes lehet. A munkaerő is magasan képzett Ukrajnában, ahol a világ nyersanyagkészletének öt százaléka található. A ritka vagy stratégiai fontosságú harminc ásványkincs közül huszonkettő előfordul itt – más kérdés, hogy a front orosz vagy ukrán oldalán találhatók-e ezek. Bendarzsevszkij kiemelte a lítium, a kobalt, az urán és titánium lelőhelyeit.
Ám ezekre a lelőhelyekre az USA-nak is fáj a foga, amint ezt a Donald Trump amerikai és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök közötti – zökkenőmentesnek nem nevezhető – tárgyalások is jelzik.
A mezőgazdaság adottságai elvben kiválóak Ukrajnában: a legjobb minőségű, úgynevezett csernozjom-földek 50–60 százaléka itt található Európában, a világon pedig egynegyedes az ukrán részarány a csernozjomból. Élelmezésbiztonság szempontjából is fontos tehát Ukrajna – ha az EU érdekeit nézzük. Ráadásul a csatlakozás után Kijevre nézve is kötelező lesz a szigorú élelmiszerbiztonsági szabályok betartása.
Ha Ukrajna az unió része lenne, akkor a globális gabonaexport harminc százaléka fölött diszponálhatna Brüsszel – jegyezte meg a szakértő, aki szerint a hadiipar szempontjából is stratégiai fontosságú lehet Ukrajna a jövőben, hiszen már most több mint harminc globális védelmi ipari cég települt ide. Az általuk képviselt know-how pedig elérhetővé válhat a többi uniós tagállam számára is, ha valóban fokozódik kontinensünkön a katonai együttműködés, és Európa tényleg fegyverkezésre kényszerül.
Megkérdeztük az ukrán csatlakozás esélyeiről Szent-Iványi István külügyi szakértőt, volt szlovéniai magyar nagykövetet is. Szerinte, ha Ukrajna felkészült és teljesíti a feltételeket, akkor az Európai Unió jól járna Kijev csatlakozásával. Ám a szakértő hangsúlyozta, hogy északkeleti szomszédunknak tényleg teljesíteni kell ehhez a feltételeket.
Ukrajna a csatlakozása után akár Európa éléstára is lehetne, az oroszok által ellenük indított háború előtt ugyanis 300–400 millió embert láttak el élelemmel. Ásványkincsekben is gazdag az ország, nem véletlenül szeretné az USA is megszerezni Ukrajna ritkaföldfém- és másféle érceit. Egy területileg hatalmas országról van szó, amelynek a lakossága azonban jelentősen megfogyatkozott: a korábbi 40 millióhoz képest jelenleg talán 30 millióan tartózkodnak a területén – folytatta Szent-Iványi. A lélekszám a háború után viszont ismét emelkedhet, ha sokan visszatérnek a hazájukba – azaz békeidőben Ukrajna a fogyasztás szempontjából is fontossá válhat Európa számára.
A külügyi szakértő rámutatott egy talán még fontosabb szempontra: Európa biztonságpolitikai érdekeire, mivel Ukrajna
Oroszországot, a legjelentősebb biztonsági fenyegetést távol tartja
– mondta az exdiplomata, aki a 2022-es kampányban a közösen induló ellenzék külpolitikai kabinetvezetője is volt.
Ukrajna ugyanis harcedzett hadsereggel rendelkezik, a háborúban szerzett tapasztalataik is komoly biztonságpolitika érvet szolgáltatnak, amikor az EU-csatlakozásról van szó. Szent-Iványi is hangsúlyozta azonban, hogy minderre nyilvánvalóan csak akkor kerülhet sor, ha Ukrajna békés körülmények között élheti a mindennapjait. Ráadásul ehhez még nem is kell az ország egész területét uralnia – Ciprus példája mutatja, hogy egy olyan államot is felvettek az Európai Unióba, amelynek egy részét egy idegen hatalom (konkrétan: Törökország) megszállva tartja.
Persze ellenérveket is tud sorolni a volt nagykövet, itt nem akarta megismételni Bendarzsevszkij összes szempontját, de ő sem tagadta, hogy Ukrajna szegény ország, ahol nagy a korrupció, és jelentős a szervezett bűnözés. Megismételte azt is: csak akkor lehetséges Ukrajna felvétele az EU-ba, ha megküzd ezekkel a problémákkal.
Nem biankó csekket állítanak ki a számukra
– fűzte hozzá.
Említett egy további pozitívumot is Ukrajna felvétele kapcsán – a kárpátaljai magyarok ügyét. Az Orbán-kormány szereti az ottani magyar kisebbség problémáit hangsúlyozni, amikor Kijevvel szemben lép fel, ám amikor Ukrajna csatlakozásáról van szó, elfelejti, mennyivel könnyebb lenne az ottani magyarok élete egy EU-tagország állampolgáraként – egyúttal az Európai Unió állampolgáraként is –, ahogyan ez például az anyaországi, a romániai vagy a szlovákiai magyarokra is igaz.
Szent-Iványi leginkább abban értett egyet Bendarzsevszkijjel Antonnal, amikor Ursula von der Leyen ígérgetéséről kérdeztük. Ő sem gondolja reálisnak Ukrajna csatlakozását 2030-ig – pláne nem előtte. Mindenekelőtt az orosz-ukrán háborúnak véget kell érnie ehhez, ezután pedig hosszú újjáépítési szakasz kezdődik. Ugyanakkor szerinte helyesen teszi Von der Leyen, hogy jól belátható ütemezést ígér, mert ez motiválhatja az ukránokat a csatlakozásra.
Szent-Iványi visszaemlékezett arra, hogy amikor a kilencvenes években a Külügyminisztérium politikai államtitkáraként tárgyalt az EU vezetőivel (1994–1997 között volt második embere a magyar diplomáciának), akkor Brüsszelben még időpontot sem voltak hajlandók adni a magyar EU-belépésre, hiába próbáltak bármiféle ígéretet kicsiholni belőlük. Végül 2002-t mondtak, ami végül eltolódott 2004-re.
Visszatérve az ukrán csatlakozást elutasító véleményekre, a külügyi szakértő hangsúlyozta, hogy az EU-csatlakozás nem jelenti azt, hogy az unió összes szabálya azonnal életbe lépne Kijevben, Odesszában és Ungváron. Az sem igaz, hogy az ukrán mezőgazdaságot a belépés pillanatában megilleti majd az összes olyan szubvenció, amit mondjuk a francia állattenyésztők vagy a magyar gazdák élveznek.
Szent-Iványi kiemelte: Ugyanígy érvényesült a magyar EU-csatlakozás után a pozitív diszkrimináció is, ezeket egyébként az uniós nyelvezet derogációnak hívja – magyarázta Szent-Iványi. Így például a termőföldvásárlás tízéves periódus után vált lehetségessé. Agrártámogatásokat illetően a magyar gazdák szintén hosszú éveket vártak, mire azonos szintre kerültek a nyugat-európai termelőkkel. Előbb csak 25, majd 35 százalékát kapták a magyarok a nyugat-európainak. Éppen ezért az ukrán csatlakozással való riogatást is túlzottnak tartja a külügyi szakértő. Ráadásul, ha az ukránok is belépnek az EU-ba, rájuk is szigorúbb szabályok vonatkoznak például a növényvédőszerek, a műtrágyák és hasonló adalékanyagok felhasználását illetően.
Végül Szent-Iványi megemlítette, hogy míg Magyarországon most komoly kampányok folynak az ukrán csatlakozás ügyében, addig Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter nemrégiben felvetette, hogy meg kéne szavaztatni az EU állampolgárait, hogy ők szívesen látják-e Magyarországot az Unióban. Szent-Iványi ezt arra hozta fel példaként, hogy veszélyes játék a csatlakozásra váró országokról szavazást rendezni, Jacques Chirac akkori francia köztársasági elnök is gyorsan letett erről az ötletről, amikor éppen Magyarország és a többi kelet-európai állam csatlakozásáról volt szó évtizedekkel ezelőtt.
