Kiváló példa a valóság és a reputációs pánik kettősségére az is, ami most az orosz–ukrán háborúban van, hogy tudniillik szabad-e orosz energiát vásárolni – írja a Mandineren megjelent cikkében Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója.
Megjegyzi, hogy „2002-ben még friss Mol-elnökként Oroszországban tárgyaltunk kőolaj- és földgázkitermelési lehetőségekről. A Mol az elsők között kötött olyan joint venture típusú szerződést, amelyen nem volt orosz állami garancia. Az általános európai elemzői vélemény az volt: ezek megőrültek. Mégis mi a jó fenét keres egy európai cég ott állami garancia nélkül? És ha meggondolják magukat? És ha elveszik az egészet? Mi történt erre pár év múlva? Egy üzleti találkozón akkora tülekedés volt az európai vállalatok részéről az orosz lehetőségekről, hogy szó szerint nem fértünk oda az asztalhoz” – emlékszik vissza Hernádi, majd arról ír, hogy az orosz energia lassan a nyugat-európai hipokrácia új szimbóluma lesz.
„Van ugyanis a nagy pr- és politikai nekiröffenés, mely szerint morálisan nem oké üzletet kötni az agresszorral, és mindenki fekete bárány, aki ezt megteszi. Mi is kapunk hideget-meleget, amikor transzparensen kommunikáljuk, hogy nekünk itt, e lángoktól ölelt és a tengertől is elzárt kis országban fizikailag egyszerűen nincs más lehetőségünk, mint hogy orosz kőolajat is vásároljunk; így épült fel az előző hatvan évben az infrastruktúra, és ha megfeszülünk, sem tudjuk átalakítani secperc alatt. Konkrét üzletek mentek a kukába azzal az indoklással, hogy „bár jó az ajánlatotok, nem tudjuk vállalni a politikai kockázatot veletek, mivel az orosszal üzleteltek” – véli Hernádi, aki szerint
a valóság közben az, hogy a legkritikusabb nyugat-európai országok nyakló nélkül veszik vagy szállítják az orosz energiát – sutyiban.
Majd sorolja:
- Spanyolország gázimportjának harmada oroszországi;
- a G7-országok 2024-ben eddig több mint 2 milliárd dollárért vásároltak orosz kőolajból finomított „török” dízelolajat;
- csak a múlt héten az orosz olaj és üzemanyag 4,5 milliárd eurónyi exportjából 1,62 milliárd eurónyi ment olyan hajókon, amelyeket európai országok biztosítói fedeztek, segítve ezzel az oroszok globális kereskedelmét és harcát Ukrajna ellen.
„Mert persze kell a „jóárasított” orosz cucc, de erről kussolni kell, mert ha kiderül otthon, nem választanak meg újra miniszterelnöknek” – összegez a Mol-vezér, aki szerint a megfelelési kényszer és a valósággal találkozás egymásnak feszülését láthattuk az amerikai elnökválasztás körül is.
