Az előzetes várakozásokkal szemben csak hajszállal nyertek az igenek az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazáson. A volt Szovjetunió egyik legkisebb, Ukrajna és Románia közé beékelődött utódállamában arról kellett dönteniük a polgároknak október 20-án, hogy támogatják-e azt az alkotmánymódosítást, amely az ország Európai Unióhoz való csatlakozását rögzítené az alaptörvényben. A választási bizottság szerint az igenek végül 50,35 százalékos arányban nyertek, a nem szavazatok aránya 49,65 százalék lett.
Azaz alig több mint tízezer szavazattal győztek az EU-pártiak a szavazáson, kerekítve 750 ezer igen szavazattal szemben ugyanis 739 ezer nemleges voks érkezett, és csak az utolsó pillanatokban billent a mérleg a csatlakozást támogatók javára. Mindez azért meglepetés, mert a Guardian moldovai elemzője szerint a szavazás előtti közvélemény-kutatások az „igenek” 54–65 százalékos győzelmét ígérték. Ráadásul a felmérések készítői ezekből a vizsgálatokból kihagyták azokat a külföldön élő moldovai állampolgárokat, akik többségükben EU-pártiak és akiknek a szavazatai végül tényleg az igenek felé billentették a mérleget.
A népszavazással egy időben elnökválasztást is rendeztek a Moldovai Köztársaságban, és ezen a voksoláson szintén meglepetés született. A hivatalban lévő elnöknő, az EU-integráció mellett állást foglaló, a Cselekvés és Szolidaritás Pártja (PAS) színeiben induló Maia Sandu nem kapta meg az abszolút többséget, s csak a szavazatok 42,5 százalékával nyerte az első fordulót.
Így második fordulóra lesz szükség, ahol az első körben váratlanul jól szerepelt Alexandr Stoianoglo lesz Sandu ellenfele. A volt főügyész, akit az oroszbarát szocialisták támogatnak, a szavazatok majdnem 26 százalékát szerezte meg. Stoianoglo ugyan lelkes Kreml-hívő, de – sok más honfitársához hasonlóan – rendelkezik román útlevéllel is, egyik lánya pedig az Európai Központi Banknál dolgozik a Szabad Európa szerint.
A népszavazáson majdnem 1,5 millió szavazatot kellett összeszámolnia a választási bizottságnak, és érdekes módon 15 ezren szavaztak még a szakadár, Moldovától függetlenedni akaró, orosz befolyás alatt álló, 300–400 ezres lélekszámú Transznyisztriából is. Nekik Varnita faluban, a szakadár területek tőszomszédságában rendeztek be szavazóhelyiséget a moldovai hatóságok. A transznyisztriai lakosok közül végül csak nagyon kevesen voksoltak, és az általuk leadott 15 ezer szavazat 69 százaléka az EU-csatlakozás ellen szólt.
A fővárosban, Chisinauban (a Szovjetunió fennállása idején használt, orosz nevén: Kisinyov) sokkal nagyobb volt az unió támogatottsága, de ezt az 56–44-es arányt sem nevezhetjük elsöprő győzelemnek. Ennek oka, hogy a városban viszonylag sok oroszajkú választópolgár él. Igazán Chisinau agglomerációjában támogatták sokan a csatlakozást, az ország északi csücskében, a Moldova „törzsterületéhez” tartozó Ocnita körzetében ugyanakkor nagy arányban ellenezték az EU-csatlakozást a lakosok, ami mutatja Moldova megosztottságát.
A megosztottság azonban nem egyszerűsíthető le Moldovában a főváros–vidék ellentétére. A román (moldáv) nyelvű többség és a lakosság bő ötödét is kitevő oroszajkú, de nem feltétlenül orosz származású kisebbség között szintén nagyok a különbségek. Kifejezetten orosz származásúnak csak a lakosság 11–16 százaléka tekinthető, de ennél sokkal több emberre hat az orosz propaganda Moldovában.
