A The Washington Post nem fog támogatni egyetlen elnökjelöltet sem a mostani, sem a jövőbeli választásokon. Visszatérünk a gyökereinkhez, miszerint nem támogatunk elnökjelölteket.
Ezt William Lewis, az újság kiadója és vezérigazgatója írta október 25-ei véleménycikkében, bejelentve, hogy az egyik legnagyobb amerikai napilap véleményrovata szakít a fél évszázados hagyománnyal, és többé nem nyilvánít véleményt arról, hogy szerintük kire kellene szavazni az elnökválasztáson.
Mint később kiderült, ezt a döntést nem a szerkesztőség hozta meg, hanem Jeff Bezos, az Amazon vezére és a világ harmadik leggazdagabb embere, aki 2013-ban vásárolta meg lapot. Azzal ugyan lehet vitatkozni, hogy egy újságnak szabad-e bármely politikust nyíltan támogatnia – bár az angolszász sajtóban a választás előtti szerkesztőségi állásfoglalás (endorsement) régi tradíció –, az súlyos kérdéseket vet fel, ha a lap tulajdonosa beleszól a szerkesztőség munkájába.
„Az lett volna a logikus, ha megjelentetünk egy Harrist támogató cikket”
A nyugati parton hasonló események zajlottak le október közepén, amikor a Los Angeles Times-ot 2018-ban megvásárló Patrick Soon-Shiong arról tájékoztatta a napilap szerkesztőbizottságát, hogy az LA Times az idén senkit sem támogat. Mariel Garza, a szerkesztőségi cikkekért felelős szerkesztő elmondta, hogy a szerkesztőbizottság a demokrata Kamala Harris támogatására akart buzdítani, és már el is készült az erről szóló cikk vázlata, amikor azt át akarta olvastatni a többi szerkesztővel, azt mondták neki, hogy nem jelenhet meg az írás.
Nem gondolom, hogy hatással lettünk volna az olvasóink véleményére, akik többségében amúgy is Harris-szavazók. (…) [De] azután, hogy korábban több véleménycikkben megírtuk, hogy Donald Trump veszélyes a demokráciára, nem alkalmas az elnökségre, és börtönnel fenyegeti az ellenségeit, az lett volna a logikus, ha megjelentetünk egy Harrist támogató cikket.
Garza október 22-én távozott a laptól, felmondólevelében azt írta, hogy az endorsement elmaradása miatt az olvasókban felvetődhet az a kérdés, hogy ha más esetben támogatnak jelölteket, azt alapos újságírói munka eredményeképpen teszik, vagy a tulajdonos döntése miatt.
A Columbia Journalism Review megjegyzi, hogy az LA Times 1881 és 1972 között a republikánus elnökjelölteket támogatta, a Watergate-botrány után, 1976-tól 2004-ig nem foglalt állást, majd 2008 és 2020 között a demokrata elnökjelöltek mellett állt ki. Érdemes megjegyezni ugyanakkor, hogy amikor 2010-ben Kamala Harris Kalifornia legfőbb ügyészi posztjára hajtott, az LA Times a republikánus Steve Cooley-t támogatta. (Végül Harris nyert 0,8 pontos különbséggel.)
Patrick Soon-Shiong később azt állította, a szerkesztőbizottságnak lehetősége lett volna összeállítani egy tényszerű elemzést a két jelölt tevékenységéről, de nem éltek ezzel. Az üzletember lánya azonban már arról beszélt, azért tiltották meg a lapnak, hogy Harrist támogassák, mert a család szerint az alelnök túlságosan Izrael pártját fogja a gázai háborúban. A Dél-Afrikában, kínai bevándorlók családjába született Soon-Shiong jó barátja Elon Musknak, aki érthetőnek nevezte a döntést, míg a Muskkal kampányoló Donald Trump csapata úgy állította be a támogatás elmaradását, hogy az Harris alkalmatlanságát bizonyítja.
Garza mellett más újságírók is felmondtak, köztük a Pulitzer-díjas Robert Greene, és mintegy 18 ezren lemondták az előfizetésüket, az összes előfizető nagyjából 4,5 százaléka.
Bezos beleszól
A The Washington Postnál kínosan ügyelnek arra, hogy a véleményrovat és a ténycikkeket gyártó részleg elkülönüljön, ezért történhetett meg az, hogy a véleménycikket övező felháborodásról egyes szám harmadik személyben számolt be a lap, sőt egy fontos információt is elrejtettek a cikkben. William Lewis a publicisztikájában nem részletezte a döntés hátterét, a médiarovat beszámolója azonban négy informátorra hivatkozva – akik talán éppen a kollégáik voltak – azt írta, hogy Bezos bő egy héttel a választás előtt megtiltotta a támogató cikk megjelentetését, mely készre írt formában már ott volt a szerkesztőségi rendszerben.
