Volt NDK-tartományban győzött a szélsőjobboldal – mi jön most Németországban?

Németországban a második világháború óta először nyert szélsőjobboldali párt tartományi választást. Vasárnap a populista és bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD) Szászországban éppen csak a második lett a kereszténydemokrata CDU mögött (31,9, illetve 30,6 százalék), Türingiában viszont simán győzött: a szavazatok 32,8 százalékát szerezte meg, míg a CDU 23,6 százalékot gyűjtött. Az utóbbi tartományban az AfD mandátumszáma eléri az egyharmadot, így megakadályozhatja egyes kétharmados törvények elfogadását, alkotmánybírók és más vezetők megválasztását, illetve a tartományi parlament feloszlatását. Vasárnap este még úgy volt, hogy ez Szászországban is összejött, ám a választási hatóság, egy szoftverhibára hivatkozva, megváltoztatta az eredményt, így az előrejelzettnél az AfD egy képviselői hellyel kevesebbet, a Zöldek és a szociáldemokrata SPD pedig eggyel többet szerzett.

Különösen kellemetlen a választási eredmény a szövetségi kormányt alkotó három pártnak – az SPD-nek, a Zöldeknek és a liberális FDP-nek –, hiszen Szászországban 2,3-szor, Türingiában 3,2-szer annyi szavazatot kapott az AfD, mint ők, együttvéve.

Az FDP, ráadásul, megsemmisült mindkét tartományban, a Zöldek pedig Türingiában estek ki a parlamentből.

Az AfD mellett a választás másik nagy nyertese a Bündnis Sahra Wagenknecht (BSW), amely a névadó, az NDK-ban felnőtt politikusnő vezérletével csak év az elején jött létre, a szélsőbaloldali Die Linkéből kiválva – oroszbarátabb, menekültellenesebb és kevésbé liberális csoportosulásként. Annak ellenére, hogy a türingiai BSW-nek csak 80, a szásznak pedig 70 tagja van és a kampányban helyi témákkal nem is igen foglalkoztak, mindkét tartományban harmadiknak futott be a szuverenista, kulturálisan jobboldali, gazdaságpolitikáját tekintve viszont radikálisan baloldali párt: 15,8, illetve 11,8 százalékkal. Türingiában, tehát, felülmúlták a szövetségi jelzőlámpa-koalíció pártjainak összeredményét, és mindkét tartományban megelőzték az ezekben a tartományokban hagyományosan erős Die Linkét.

Türingiában, az elmúlt tíz évben, Bodo Ramelow személyében, a Baloldal adta a miniszterelnököt (legutóbb az SPD-vel és a Zöldekkel koalícióban). A felmérések azt mutatják, hogy bár a párt a tartományban a támogatóinak majdnem kétharmadát elveszítette az öt évvel ezelőtti választáshoz képest, a legtöbben (39 százaléknyian) Ramelow maradását szeretnék a tartomány élén. Ugyanakkor, egy felmérés szerint,

kétharmados az elutasítottsága annak, hogy Türingia miniszterelnöke az AfD tartományi vezetője, Björn Höcke legyen, mint ahogy hasonló mértékben utasítják el azt is a türingiaiak, hogy az AfD legyen a kormánykoalíció vezető ereje.

Höckének, egyébként, a saját választókerületét sem sikerült megnyernie, 4 százalékpontot vert rá a CDU-s Christian Tischner.

Mindazonáltal a szavazók fele inkább választotta az AfD-t és a részben a szélsőjobbtól, részben a Baloldaltól szavazatokat szerző BSW-t, mint a mérsékelt erőket, még ha nem is elsősorban a migrációellenességükkel nyertek ennyi szavazatot, hanem azért, mert a német gazdaság stagnál, ami a szegényebb, keletnémet tartományokban még nagyobb elégedetlenséget szül, mint a gazdagabb, nyugati területeken. Emellett alapvetően elégedetlenek az emberek a szociáldemokrata Olaf Scholz vezette, szövetségi kormány ténykedésével, szerte az országban sorra követik egymást a tiltakozások.

Azt sem lehet kijelenteni, hogy a szélsőségesek előretörése a visszafogott választási részvételnek köszönhető: mindkét tartományban a választásra jogosultak mintegy háromnegyede voksolt.

Koalíciókötésen innen

A fenti eredmények ellenére szinte kizárt, hogy az AfD a két tartomány valamelyikében kormányra kerüljön. Az ugyanis közmegegyezés a többi párt között, hogy a szélsőségesekkel (különösen a jobboldaliakkal) nem működnek együtt. Ezt nevezik Brandmauernek, vagyis tűzfalnak a németek. Igaz, ezen is repedések jelentkeztek az utóbbi években (azon túl is, hogy az SPD már régóta hajlandó közösködni a részben a soraiból kivált alapítókból álló és korábban hasonlóan elutasított radikális Die Linkével), hiszen a CDU Türingiában már szavazott a helyi törvényhozásban az AfD-vel együtt, egy rövid közjáték erejéig pedig 2020-ban úgy lett liberális miniszterelnöke a tartománynak, hogy ahhoz a szélsőjobb képviselőinek szavazatai is kellettek. Ebbe bele is bukott a CDU akkori elnöke, Angela Merkel utódja, Annegret Kramp-Karrenbauer (az FDP pedig most esett ki az erfurti parlamentből).

Kérdés azonban, hogy Sahra Wagenknecht pártját miként definiálják a többiek. A CDU-n belül erős az a vélemény, hogy szélsőségesnek – a párt öt évvel ezelőtti, központi direktívája már a Die Linkével való együttműködést is megtiltotta, Wagenknechtéket pedig még szélsőségesebbnek tartják. Csakhogy a CDU-elnök Friedrich Merz a választás másnapján már nem tartotta kizártnak a BSW-vel való partnerséget, pontosabban azt, hogy a BSW kívülről támogassa a CDU vezette, kisebbségi kormányt.

Ez azért húsba vágó kérdés most, mert, bár a kereszténydemokraták lehetnek mindkét tartományban a kormánykoalíció vezetői, többséget csak akkor tudnak biztosítani maguknak, ha

• Szászországban a Linkét is beveszik az eddigi, hárompárti, az SPD-vel és a Zöldekkel közös koalícióba,
• Türingiában pedig a Linkét és a BSW-t is meggyőzik a koalícióban való részvételről.

Úgy tűnik, hogy a Wagenknecht-párt nem zárkózik el az ötlettől, de feltételül szabná, hogy leállítják az ukrajnai fegyverszállítást, illetve az amerikai, közepes hatótávolságú rakéták németországi állomásoztatását – nem mintha a szövetségi szinten ellenzékben levő CDU-nak erre jelenleg nagy hatása lenne.

Az AfD-vel való együttműködést viszont kizárják, mert „fasiszták ülnek a soraikban”, hiába érkezett már meg hozzájuk Höcke felkérése. Ez eddig nem volt ennyire egyértelmű, kivált, hogy az AfD oldaláról többször megfogalmazódott az együttműködési hajlandóság, mert – noha a politikai spektrum két szélét reprezentálják – több témában is közelebb áll egymáshoz a véleményük, mint a többi pártéhoz, így az orosz invázió és a menekültpolitika ügyében, illetve a genderkérdésben is.

Wagenknecht, egyébiránt, az NDK állampártjának tagja volt közvetlenül a rendszerváltás előtt és ellenforradalomnak nevezte a demokratikus átmenetet.

Hogy mi lesz a végkifejlet, az egyelőre bizonytalan, de, főleg Türingiában, nagyon hosszú alkudozásra van kilátás.

Választáson túl

Az AfD a számára áttörést hozó tartományi választások előtt, a nyár eleji, európai parlamenti választást megelőzően, egy orosz befolyásolási és egy kínai kémkedési botrányba is belekeveredett, a vádak szerint, két listavezetőjük, illetve közeli munkatársaik is pénzt kaptak Moszkvától és/vagy Kínától. Fény derült, továbbá, egy olyan találkozóra, amelyen, az AfD politikusai mellett, több más szélsőjobboldali figura is részt vett, és itt a bevándorlók tömeges deportálásáról beszéltek, köztük olyanokéról, akik soha nem éltek Németországon kívül.

A párt nem áll távol attól, hogy a belföldi hírszerzésért felelős alkotmányvédelmi hivatal szélsőséges szervezetnek nyilvánítsa (innen már „csak” egy lépés a betiltása, amiről az alkotmánybíróság dönthetne), és a legtöbb tartományban vizsgálódnak is az AfD után, de épp Szászországban és Türingiában már bizonyítottan szélsőjobboldali szervezetnek tekinti az alkotmányvédelem.

Türingiai elnökük, Höcke, ráadásul, a legszélsőségesebb párton belüli csoportosulás, a hivatalosan fel is oszlatott Der Flügel vezetője volt, aki a berlini holokauszt-emlékművet „szégyenletesnek” nevezte, és szerinte Hitler nem csak rosszat tett. Nemrégiben 13 ezer euró pénzbírság megfizetésére kötelezte egy bíróság, miután egy 2021-es kampányfellépésén a nácik paramilitáris szervezetének, az SA-nak a szlogenjét („Alles für Deutschland”, „Németországért mindent”) hangoztatta, amit tiltanak a német törvények. Az eredetileg történelemtanár Höcke, abszurd módon, azzal védekezett, hogy nem tudott erről az egyezésről.

A szélsőségesek előretörése ugyanakkor – egyelőre – nem okoz olyan komoly problémát Németország egészében, mint a keleti országrészben. Szövetségi szinten jelenleg így néz ki a pártok támogatottsága:

• CDU/CSU 31 százalék,
• AfD 18 százalék,
• SPD 15 százalék,
• Zöldek 11 százalék,
• BSW 9 százalék,
• FDP 5 százalék,
• Die Linke 3 százalék.

Az AfD volt már erősebb is, 22 százalékra is mérték, de a botrányaik, szövetségi szinten, komoly pofont jelentettek. Másrészt viszont trendként lehet arra tekinteni, hogy az AfD a 11 éves működése alatt – ha nem is egyenletesen, de – egyre népszerűbbé válik. Németországban, a tervek szerint, 2025. szeptember végén tartanak újra szövetségi választást.