A messze legkalandosabb életű nagymamám (több adatott belőlük a szokásosnál) megözvegyülve kivándorolt a család ’56-os leágazásainak egyikéhez, és hamarosan újra férjhez is ment Floridában. Gene, akinek a nevét nem változtatom meg, mert rég nincs köztünk, tökéletes Trump-szavazó lett volna. Már azelőtt piros baseballsapkában járt mindenhova, hogy Kínában rájuk nyomták volna, hogy MAGA;
valamiféle ködös összeesküvésnek tudta be, hogy a 2008-as ingatlankrachban három — hitellel teli — házából egybe kellett visszahúzódnia; és meglepően eredményesen próbált nem tudomást venni arról, hogy a házától úgy félórányira délre az olyan floridai, aki nem Kubából jött, az hondurasi.
Gene-nek most olyan szar hete lenne, mint Donald Trumpnak van. Amekkora üdvrivalgás emelte hivatalosan is a pajzsra utóbbit a republikánusoknál hetekkel Joe Biden kiszállása előtt, annyira tűnt a magukra talált demokraták e heti chicagói gyűlése egy standupmaratonnak, ahol ő volt a vicc folytonos tárgya. A Biden-kampány arra futott ki, hogy visszajön ez a narancssárga hajú szörny, és még elképzelhetetlenebb dolgokat művel a világ legnagyobb demokráciájával (most ne kezdjünk el vitatkozni Indián), mint az első részben. Ehhez képest Kamala Harris kampányának két jelképe az, ahogyan Harris nevet, és hogy alelnökjelöltje, Tim Walz furcsa fickókként emlegeti Trumpot meg a valóban Trumphoz mérhetően furcsa, és közben fenyegetően fiatal alelnökjelöltjét, JD Vance-t.
A tudósítások alapján Chicagóban Obama lopta el a show-t — mármint a férje előtt felszólaló Michelle Obama, aki beszólásról beszólásra szökellve érvelt amellett, hogy ideje újra kicsivé tenni a nézőszám-fetisiszta meg úgy általában folyton nagyzoló Trumpot.
és a megfordulni látszó verseny alapján mintha lenne ebben a dinamikában egy exportálható tanulság is.
De tegyük hozzá, hogy a fölényes nevetségessé tételt stratégiai időszakokban érdemes alkalmazni: a legendárium szerint amikor Barack Obama 2011-ben elejtett egy Trump-viccet egy fehér házi rendezvényen, az paprikázta fel annyira Trumpot, hogy komolyan felszívja magát 2016-ra – annak meg tudjuk, mi lett a vége.
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még számos elmélyülős és szórakoztató olvasmányt, videót és podcastot ajánlunk hétvégére válogatva, és összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred levélben.
