16 évesen, Melbourne-ben talált rá a hackelésre, és ebben a tevékenységben hamar az országa egyik legjobbjává vált. Jelenleg 53 éves, és a napokban felszállt Londonban egy magángépre, hogy az Egyesült Államok apró, Ausztráliához közeli csendes-óceáni szigetén tett kitérővel – ahol bűnösnek vallotta magát nemzetbiztonsági dokumentumok illegális megszerzése és terjesztése miatt – visszaérkezzen szülőhazájába. Egy sok-sok éven át tartó jogi huzavonának lett vége a vádalkuval, ami számos – nemzetbiztonsági, sajtószabadsággal kapcsolatos, politikai és diplomáciai – kérdést vet fel. Julian Assange a vádalku értelmében bűnösnek vallotta magát, ezért öt év börtönre ítélték, ezt viszont az amerikai hatóságok szerint is letöltötte a nagy-britanniai előzetes letartóztatásban – így nem kell tovább harcolnia az amerikai kiadatás ellen.
Történelem
Assange 2006-ban hozta létre többedmagával a WikiLeakst, hogy támogassa a visszaélések bejelentőit, és segítse az olyan információk napvilágra kerülését, melyeket elsősorban a kormányzatok és a nagyvállalatok igyekeznek elhallgatni. A sajtóval közreműködésben több, komoly horderejű ügyet is feltártak, egyebek mellett:
- a kenyai, bírósági tárgyalás nélküli kivégzésekről,
- a másként gondolkodó kínaiak elnyomásáról,
- az amerikai és perui lehetséges korrupciós esetekről,
- valamint a „titkos bibliájuk” közlésével a szcientológusok belső életéről.
Assange pimasz stílusával a sikerek hatására egyre híresebb lett, és a világot bevándorolva terjesztette a „digitális Robin Hood” szerep nagyszerűségét, továbbá új embereket keresett segítőknek a munkához.
Manning feltöltései elképesztő mennyiségű és minőségű információt tartalmaztak. Akadt köztük
- videófelvétel az amerikai hadsereg egy helikopteres támadásáról Bagdadban, amelyben civilek haltak meg, köztük a Reuters egyik fotósa,
- az afganisztáni és az iraki háború eseménynaplói,
- több mint 250 ezer titkosított diplomáciai feljegyzés az amerikai nagykövetségekről világszerte,
- több száz akta a guantánamói fogvatartottak elleni titkosszolgálati vádakról.
A WikiLeaks egy évre rá, 2010-ben több nagy sajtóorgánummal összefogva elkezdte publikálni a feltöltött információkat. Eleinte a legtöbben úgy gondolták, Assange-nak számos befolyásos forrása lehet az amerikai kormányban, ám aztán a hatóságok letartóztatták Manninget, mint az adatszivárogtatás legfőbb forrását.
Az Egyesült Államoknak nemcsak az volt kellemetlen, hogy fontos titkok szivárogtak ki, hanem az is, hogy a nyilvánosságra került információk megrendítették az Amerika erkölcsi felsőbbrendűségébe vetett hitet, sőt a dokumentumok kiszivárogtatása a nyugati hatalmakkal szembeni egyre erősödő bizalmatlanságnak is a táptalaja lett.
Eleinte a Barack Obama vezette amerikai kormány nem tudta eldönteni, vádat emeljenek-e Assange ellen, nem akartak ugyanis a sajtószabadság elleni precedenst teremteni. Svédország azonban elfogatóparancsot adott ki az ausztrál hacker ellen, igaz, egy másik ügy, szexuális zaklatás gyanúja miatt. Assange következetesen tagadta a svéd vádakat, szerinte az USA ezen a módon próbálta őt levadászni. A törvénnyel egyébként már korábban is meggyűlt a baja: 1994-ben börtönnel fenyegették, miután társaival feltörték a Telekom Australia szervereit. Assange egy ideig a vadonban bujkált, végül azonban büntetés nélkül megúszta az ügyet.
Az ekkor Nagy-Britanniában élő Assange elbukta a fellebbezését a svéd elfogatóparancs ellen, és attól tartva, hogy kiadják az Egyesült Államoknak – megszegve az óvadéki előírásokat –, 2012-ben magát futárnak álcázva besétált az ecuadori nagykövetségre, ahol politikai menedékkérelmet kért és kapott.
