Iránnak és Afganisztánnak közel ezer kilométer hosszú közös határa van, ami a földrajzi adottságok miatt könnyen átjárható. A tálibok 2021-es hatalomra kerülése óta emiatt rendesen főhet Irán feje. Teherán az elmúlt hónapokban többször is panaszkodott, hogy
Az iráni vezetés ezért április végén úgy döntött, hogy megerősíti keleten az Afganisztánnal és Pakisztánnal közös határszakaszainak legsérülékenyebb részeit. Irán a tervek szerint a következő három évben szögesdróttal védett négy méter magas betonfalat emel, melynek költsége hárommilliárd dollárra rúghat. Bár a tálib kormányzat visszautasítja a vádat, hogy Afganisztán biztonsági fenyegetést jelentene nyugati szomszédjára, mégsem tiltakozik a döntéssel kapcsolatban.
Drogdömping
Irán hagyományosan az Afganisztánban előállított kábítószerek egyik legfontosabb felvevőpiaca, az Európába irányuló export szempontjából pedig megkerülhetetlen tranzitország. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) 2021-es jelentése szerint Iránhoz kötődik
- a globális ópiumlefoglalások 91 százaléka,
- valamint a heroin- és morfiumlefoglalások 33 százaléka.
A kábítószer jelentős része a szomszédos Afganisztánból származik, ahol a termelés folyamata a termesztéstől egészen a kábítószer laboratóriumi előállításáig fontos iparágnak számít. Az ópiátszármazékok alapját jelentő máktermesztésre és általában a kábítószer előállítására és kereskedelmére 2022-ben kivetett tálib tilalom ellenére a környező országokban gyakoribbá váltak az ópiumlefoglalások, miután a radikális kormányzat, a lázongásokat megelőzendő, engedélyezte a korábban felhalmozott ópiumkészletek exportját.
Az elmúlt évtizedben a különböző szintetikus kábítószerek, így a metamfetamin és a kristály meth előállítása is növekvő trendet mutat. Az iráni kábítószer-ellenes hivatal (DCHQ) 2024. márciusi adatai szerint az Iránba csempészett szintetikus kábítószerek mennyisége az elmúlt 10 hónapban 20 százalékkal nőtt.
Irán a zéró tolerancia elvét alkalmazza a kábítószer-kereskedelem elleni harcban, ennek részeként a kábítószerek csempészetében és forgalmazásában résztvevőket halálbüntetéssel sújtják.
A 2023-as statisztika 18-szoros emelkedést jelez a 2020-as adatokkal összehasonlítva.
A nemzetközi kritikák ellenére Teherán nem tervez változtatni ezen büntetőjogi gyakorlatán, az iráni ügyészség az elmúlt időszakban többször is jelezte, hogy a kábítószer-kereskedelem résztvevői nem számíthatnak kegyelemre.
A 2021-es adatok szerint Irán lakosságának mintegy 3 százaléka, körülbelül 2 millió 800 ezer ember napi rendszerességgel fogyaszt valamilyen kábítószert. A közegészségügyi és büntetés-végrehajtási rendszerre nehezedő terhek tehát fokozódnak, ráadásul a tömeges fogyasztás az ország társadalmi rendjét is veszélyezteti. Az állami rehabilitációs programok kudarcát mutatja, hogy a programban résztvevők 80 százaléka esetében visszaesés figyelhető meg.
Egyre duzzadó emberáradat
Iránba már több mint negyven éve áramlanak az afgán menekültek. Az UNHCR 2022-es adatai szerint
Az afgánok beáramlása a 2021-es tálib hatalomátvételt követően is folyamatos maradt. Az iráni hatóságok becslései szerint napjainkban akár 5 millió afgán állampolgár is tartózkodhat országukban, akiknek a többsége nem rendelkezik tartózkodásra feljogosító dokumentumokkal. Az iráni belügyminiszter, Ahmed Vahidi bejelentése szerint az elmúlt évben közülük 1,3 millió afgánt toloncoltak vissza.
A kitoloncolásokat biztonsági megfontolások is indokolják, mivel Irán szoros összefüggést lát a terrorfenyegetettség és az irreguláris migráció között. Teherán többször is megvádolta a tálib vezetést, hogy nem akadályozza kellőképpen a terroristák átjutását a két ország közötti határszakaszon. Az elmúlt években Iránban végrehajtott terrortámadások elkövetőinek jelentős része ugyanis irreguláris módon lépett be az ország területére. Az év elején Kermánban végrehajtott, több mint száz ember halálát okozó akció egyik tadzsik állampolgárságú elkövetőjéről is azt állították az iráni hatóságok, hogy az afganisztáni Iszlám Állam (ISIS-K) harcosa, aki a bombatámadást megelőző hónapban a „zöld” határon át lépett be Irán területére.
Kevés víz, sok feszültség
Az Irán és Afganisztán közötti vízviták a két ország határát 30 kilométeres szakaszon kirajzoló Helmand folyóval kapcsolatosak. Egy 1973-as megállapodás a felvízi országnak számító és ezért vízpolitikai szempontból kulcspozícióban lévő Afganisztánt arra kötelezi, hogy meghatározott vízmennyiséget biztosítson Irán részére. Az államközi megállapodást azonban nem ratifikálták, és az ellenőrző mechanizmust sem dolgozták ki.
A tálib hatalomátvételt követően a vízviták még inkább elmérgesedtek. Irán afganisztáni nagykövetének állítása szerint 2022-ben csupán a neki járó vízmennyiség négy százalékát kapta meg Irán, ami súlyosan veszélyezteti az ország vízellátását. A víz visszatartása a kiszáradástól közvetlenül fenyegetett keleti és délkeleti tartományokat érinti a legérzékenyebben. A vízvita kapcsán a két ország határőrei és katonái között több alkalommal halálos áldozatokkal is járó fegyveres összetűzések alakultak ki. A Helmand folyó vízhozamával kapcsolatos újabb tárgyalási fordulóig, amire várhatóan októberben kerül sor, a konfliktus megoldatlan marad, ami a határ menti fegyveres összecsapások kiújulásának lehetőségét hordozza.
Kérdéses, hogy a közös határszakasz Irán általi megerősítése milyen mértékben lesz képes tartós megoldást találni a kábítószer-kereskedelem, az irreguláris migráció, a terroristák beszivárgása és a határvillongások jelentette veszélyekre, mivel aligha lesz képes változást elérni a tálib vezetés politikájában.
Kmeczkó Sára, a Migrációkutató Intézet kutatója
