Halványulnak Orbán Viktor reményei egy páneurópai mozgalom vezetésére – írta szerdán a New York Times, amely hosszú elemzést közölt a magyar miniszterelnök európai kapcsolatrendszerének alakulásáról.
Az amerikai szerző szerint Orbán nagyratörő tervei a legbuzgóbb európai tisztelőinek gyenge szereplése, valamint az ukrajnai háború miatt kialakult megosztottság miatt gyengültek.
A legfontosabb a lengyel kormányzó Jog és Igazságosság Párt, amely a Fidesz régi partnere volt az Európai Unióval vívott harcokban – a múlt hónapban nem tudott nyerni az általános választáson. De nem csak ott buktak Orbán politikai szövetségesei, az elmúlt két évben Spanyolországban, Szlovéniában és Csehországban is fordulat zajlott le. A lap kiemelte, hogy Olaszországban ugyan egy keményjobboldali koalíció nyert, és Giorgia Meloni lett a miniszterelnök, ő viszont a Kreml-barát viselkedés miatt fordult el Magyarországtól.
Pedig Orbán a negyedik választási győzelme után még köszönetet mondott a lengyelországi konzervatívok és a többi külföldi barát támogatásáért hozzátéve, hogy Magyarország nem a múlt, hanem a közös európai jövő.
A New York Times szerint az oroszbarát álláspont nemcsak a centrista és liberális európai vezetőket háborította fel, hanem sok konzervatív vezetőnél is betette az ajtót: beleértve az olasz és lengyel jobboldalt, amely alapító tagja volt annak a 2021-ben Budapesten tartott találkozónak, amely az „európai konzervatív reneszánszot” hirdette meg.
Zeold Zsombor egykori diplomata, külpolitikai szakértő a lapnak azt mondta: a páneurópai mozgalmat az ukrajnai háborúval sutba dobták. A PiS nemrégiben elszenvedett választási veresége előtt Lengyelország már távolította magát Orbántól. Slawomir Debski, az állami Lengyel Nemzetközi Ügyek Intézetének igazgatója szerint Orbán Oroszországgal kapcsolatos politikája túl mérgező volt.
Szinte mindenki távol akarta tartani magát tőle
– mondta Debski.
Ezen túl a magyar miniszterelnöknek a NATO-t és az Európai Uniót is sikerült feldühítenie azzal, hogy Magyarország egyre tologatja a hozzájárulás megadását a svéd NATO-csatlakozásához. A másik késlekedő, Recep Tayyip Erdogan török elnök azonban októberben törvényjavaslatot nyújtott be, amely támogatja Svédország NATO-tagságát, és ezzel előre hozza annak várhatóan végleges jóváhagyását, a Fidesz dominálta magyar parlament elutasította a gyors szavazásra irányuló ellenzéki felhívásokat.
Sokan úgy vélik, hogy a magyar késlekedésnek valójába nincs köze azokhoz az indokokhoz, amiket a kormány hangoztat, hanem maga Orbán gurult dühbe amiatt, hogy az Európai Unió nem szabadította fel az uniós pénzeket.
Orbán a NATO-ügyön keresztül próbálja zsarolni az EU-t
– mondta a lapnak Krekó Péter, a Political Capital igazgatója. Szerinte Orbán úgy látja, hogy ez az utolsó esélye arra, hogy némi befolyása legyen, és meg akarja mutatni, hogy semmit sem ad ingyen.
Az elemzés arra is kitér, hogy Magyarország legnagyobb támogatói mostanában nem európai szomszédai, hanem jobboldali amerikaiak, például Donald Trump. De az a harcias taktika és nyelvezet, amely Trumpnak az Egyesült Államokban bevált, nem működik olyan jól Európában, ahol a politikai siker gyakran a nemzeti törvényhozásokban és a brüsszeli Európai Parlamentben kialakított koalíciók összefogásán múlik, teszi hozzá a szerző. Szerinte a Fidesz hazai terepen jól áll, máshol azonban gyengült a befolyása.
Európai színtéren a Fidesz elszigetelt, és többnyire egyedül van, 2021-ben kiléptek az Európai Parlament jobbközép pártokat tömörítő, befolyásos tömbjéből, hogy elkerüljék a kizárással járó megaláztatást, és még nem találtak másik parlamenti csoportosulást, amely hajlandó lenne befogadni őket
– írta a New York Times szerzője, Andrew Higgins.
