Fiatal reformisták nyerték a választást május közepén Thaiföldön, maguk mögé utasítva a hagyományosan erős királypárti politikai formációt, az Egyesült Thai Nemzeti Pártot. A progresszív Előre Párt a másik nagy ellenzéki erővel, a populista Thaiokért Párttal és más kisebb ellenzéki pártokkal magabiztos többséget szerezhet ugyan a parlamentben, de még így sincs biztosíték arra, hogy a győztes párt vezetője, Pita Limjaroenrat kerüljön a kormányfői székbe.
A miniszterelnököt várhatóan júliusban választják majd meg, ami elég távolinak tűnik, különösen egy olyan országban, amelynek 1932-es, alkotmányos monarchiává válása óta összesen legalább tizenkét alkalommal kellett katonai puccsot elszenvednie – legutóbb 2014-ben.
Az Előre Párt jóval a várakozásokon felül teljesített a választáson: 14,2 millió szavazatot szerzett, többet, mint bármely más párt, ráadásul a fővárosban, Bangkokban egy kivételével minden mandátumot besöpört.
Mit akarnak a reformisták?
A párt lényegében azzal az ígérettel kampányolt, hogy megtöri a hadsereg befolyását, demokratikusabbá teszi az országot, és felszámolja a thaiföldi gazdaságot uraló nagy monopóliumokat. Ezen kívül kiterjeszteni tervezi a jóléti rendszert, modernizálná az iskolai alaptantervet, eltörölné a kötelező sorkatonai szolgálatot, és – ez talán a legérzékenyebb pont – megreformálná a szigorú felségsértési törvényt, amely a kritikák megfogalmazásától védi az uralkodót. Ez a homályosan megfogalmazott jogszabály tizenöt év börtönnel fenyegeti azt, aki kritizálni meri az alkotmányos monarchia államfőjét. Jogvédő szervezetek szerint a törvényt leginkább politikai törekvések ellehetetlenítésére használják.
Az Előre Párt rendkívül népszerű a fiatalok körében, sikere pedig tükrözi azokat a társadalmi törekvéseket, amelyek mélyre ható, strukturális változásokat jeleznek előre. A párt az ötszáz tagú alsóházban százötven képviselői helyet szerzett meg.
A második helyen a populista ellenzéki Thaiokért Párt végzett, mely szorosan kötődik a 2005–2006-os belpolitikai válságba belebukott, a zavarosban halászó egykori miniszterelnök, Thaksin Shinawatra családjához. Ők a jelek szerint nagyobb győzelemre számítottak, ami nem jött be. Az előzetes eredmények alapján csak 138 képviselői mandátumot sikerült megkaparintaniuk.
A jelenleg miniszterelnökként kormányzó – katonai puccs által hatalomra jutó – Prayut Chan-o-cha tábornok pártja leszerepelt.
Az Előre és a Thaiokért Párt a választások után bejelentette, hogy más ellenzéki formációkkal közösen koalíciós kormányzásra készülnek, de a helyi viszonyok miatt ez nem fog simán menni.
Nem is olyan egyszerű a demokrácia Thaiföldön
Thaiföldön a miniszterelnök személyének kiválasztását nemcsak a képviselőház összetétele és döntése határozza meg, de kell hozzá a nem választott testületként működő, kétszázötven tagú szenátus jóváhagyása is. A szenátorokat a legutóbbi puccs után a hadsereg nevezte ki. Ők a politikai status quo, más szóval a hadsereg erős befolyásának konzervatív védelmezői.
A jogszabályok alapján ahhoz, hogy a kormányfői szék biztosított legyen, 376 mandátumra lenne szükség a félezres alsóházban, enélkül csak a felsőház jóindulatában bízhatnak. Az Előre politikai programja azonban – különösen a felségsértési törvénnyel kapcsolatos elképzelések miatt – valószínűleg nem sok szenátor szimpátiáját nyeri el. Ez akár oda is vezethet, hogy megakadályozzák Pita Limjaroenrat miniszterelnökké emelését. A kormányfő személyéről a parlament alsóháza júliusban szavaz majd, utána a szenátus és az alsóház együttes ülésén választják meg a következő miniszterelnököt. Az Előre a tervezett koalícióban 309 mandátumra számíthat, ami nem elegendő az akadálymentes hatalomátvételhez. A jelölt a választás másnapján közölte ugyan, hogy nem számít a szenátus közbelépésére, de azért oda is szúrt nekik, amikor a választás eredményéről kijelentette:
Ez az emberek konszenzusa, amit minden félnek el kell fogadnia. A konszenzusnak való ellenszegülés senkinek sem válna hasznára.
Hogy Limjaroenrat kinevezése mennyire bizonytalan, jól mutatja, hogy a legutóbbi, 2019-es választáson a szenátus egyhangúlag Prayut mellett szavazott annak ellenére, hogy pártja jóval kevesebb mandátumot szerzett, mint akkori fő ellenfele, a Thaiokért Párt. A miniszterelnök később tizenkilenc különböző pártból mazsolázta össze a koalícióját, ami az utóbbi négy évben hatalomban tartotta őt.
Mit mondanak a szenátorok?
A Bangkok Post című lap megszólaltatott több tagot is a szenátusból, akik meglehetősen vegyes, de általában fanyalgó véleményeket fogalmaztak meg. Egyikük azt mondta, a szenátoroknak „elvileg” tiszteletben kell tartaniuk a képviselők többségének döntését, egy másik szenátor ugyanakkor kikérte magának, hogy Pita Limjaroenrat kétségbe vonja a szenátus jogát, hogy az alsóházi képviselőkkel közösen válasszák ki a miniszterelnököt. Akadt azonban olyan szenátor is, aki egyértelműen kijelentette: nem szavazna az Előre kormányfőjelöltjére, éppen a felségsértési törvény eltörlésének szándéka miatt.
