Oroszország utcáit járva a megfigyelő kevés változást vehet észre, pedig a háború bő egy éve tart, ahogy az első szankciókat is egy éve vetették ki az országra és egyes állampolgáraira. Az életminőség nem romlott sokat, a boltok polcai szinte teljesen tele vannak. Egyelőre a gazdaság sem roppant bele a helyzetbe.
Az egyik legfélelmetesebb éppen az, hogy az emberek szinte semmilyen változást nem éreznek
– mondta Szergej Csernyiszov, Novoszibirszk egy magán középiskolájának igazgatója a New York Timesnak. Az éttermek, szórakozóhelyek tele vannak, a diákok élete alig változott.
Igaz, a választék kisebb lett, sok nyugati termék eltűnt a polcokról. Például a Coca Cola, aminek helyébe egy helyi márka, a CoolCola került, illetve eltűnt a McDonald’s, a KFC, a Starbuck’s, amelyeket azonban lemásoltak orosz felvásárlóik. Jó néhány nyugati cég ugyanakkor nem vonult ki az orosz piacról, vagy a termékeik még nem fogytak el a készletről. Így elérhető egyebek mellett az Activia joghurt, az Oral-B fogkefe, a L’Oréal szérumai. Sokaknak hiányoznak a nyugati termékek, mint például a H&M ruhái, az IKEA bútorai, de ezek is beszerezhetők az orosz eBay-en, az Avitón.
Az Apple is kivonult az országból, ennek ellenére a legújabb iPhone-okat is meg lehet kapni, a „párhuzamos importnak” köszönhetően. Ez azt jelenti, az állam engedi, hogy az országban – a szankciók vagy a cégek döntése miatt – nem árusított termékeket olyan országokból szerezzenek be, melyekkel vámunióban állnak, de melyeket nem érintenek a nyugati szankciók.
Ezekben az országokban a szokásosnál jóval nagyobb megrendeléseket adnak le bizonyos termékekre, a „felesleget” pedig orosz importőröknek adják el.
Igaz, így minden drágább, és kevésbé elérhető. De ezt kevéssé veszi észre egy átlag orosz, akinek a havi jövedelme körülbelül 300 ezer forint. A legtöbben egyébként is a túlélésre koncentrálnak. Persze a leggazdagabbak problémái más dimenzióban vannak: egy Kremlhez közel álló milliárdos a Financial Timesnak azt mondta, bár Mercedest akart, végül a „párhuzamos import” keretében két Maybachot szerzett be, mert ha az első elromlik, a másikból van hozzá alkatrész.
Több nyugati vállalat, mint a Strepsils cukorka gyártója, a Reckitt Benckiser, a Danone, a Philip Morris is bejelentette, hogy kivonulna az országból, de ezt akkor kezdték volna el megvalósítani, amikor az orosz jogszabályok már megnehezítették. A kormány ugyanis a külföldi tulajdonban lévő cégek eladásánál a piaci érték ötven százalékában maximalizálta az árat. De az is megnehezíti a kivonulást, hogy nem tudják eladni az üzletláncokat, nem találnak rá vevőt, vagy nem kapják meg az orosz állam jóváhagyását.
Olyan nyugati vállalatok is vannak, melyek maradnak, például azzal a magyarázattal, hogy védeniük kell alkalmazottaikat, de a Milkát gyártó Mondelez például azzal állt elő, hogy a csokoládéit mindennapi szükségletnek minősítette, amiket az oroszok nem nélkülözhetnek.
Csokoládét és kekszet árulunk. Sok országban a keksz reggeli termék
– magyarázta Dirk Van de Put vezérigazgató. Maradt a francia Bonduelle is, melynek a konzervjeiről decemberben olyan képek jelentek meg, hogy a fronton lévő orosz katonák tarják a kezükben.
Bár a nyaralást is megnehezítették a szankciók, Európa nagyrészt el van zárva az Oroszországból induló járatok elől, az országon belüli turizmus felfutott, és a kiváltságosok körében még népszerűbbekké váltak olyan célpontok, mint Egyiptom és az Öböl menti államok.
Persze vannak változások, amiket mindenki észrevesz, ezekből sorolt fel párat a Moscow Times:
- az édességek íze megváltozott, mert a gyárak nem tudják beszerezni ugyanazokat az alapanyagokat;
- lassabb lett a mobilinternet;
- bezártak egyes krematóriumok, mert a hamvasztókamrákat egy cseh cég gyártotta, javításukhoz hozzájuk kellene fordulni, de az ilyen üzletek a szankciós listán vannak;
- a moszkvai irodaépületek 12 százaléka, a bevásárlóközpontok üzlethelyiségeinek 17 százaléka vált üressé tavaly év végére;
- a tömegközlekedésben kevesebb a busz és a troli, mert a javításuknál, gyártásuknál beszállítási problémák akadtak (például az amerikai golyóscsapágyakból hiány van).
Mindenesetre többnyire úgy vannak vele az oroszok, hogy
a háború valahol messze van, nem érint minket közvetlenül
– nyilatkozta Denisz Volkov, a Levada közvélemény-kutató vezetője az AP-nek.
A háborút leginkább azok veszik észre, akinek rokonát, barátját, ismerősét besorozták, rosszabb esetben meg is halt. A hivatalos adatok hatezer áldozattal számolnak, valójában azonban több tízezer áldozat lehet. Az oroszok kétharmada ismer valakit, akit mozgósítottak vagy harcol a háborúban. Októberben a megkérdezettek 6 százaléka válaszolt úgy, hogy ismer olyat, aki meghalt a háborúban, januárra ez az arány megduplázódott. Nyár óta 40 százalékról 15 százalékra csökkent azoknak az aránya, akik szerint a „különleges katonai művelet” a tervek szerint halad.
Putyin nagylelkű kártérítést ígért az akcióban elesettként nyilvántartottak családjainak – 12 millió rubelt (körülbelül 57 millió forintot). Ez az átlagkereset fényében hatalmas összegnek számít.
Propaganda
Egy napon mindannyian elhagyjuk ezt a világot. A kérdés az, hogyan éltünk. Néhány ember esetében nem világos, hogy élnek-e vagy sem. Nem világos, miért halnak meg, vodka vagy valami más miatt. Amikor elmentek, nehéz megmondani, hogy éltek-e vagy sem. Az életük észrevétlenül telt el. De egy férfi, aki a háborúban halt meg, nem hagyta el hiába az életét. Fontos volt az élete
– mondta Vlagyimir Putyin elnök novemberben gondosan kiválasztott nők egy csoportjának, akik közül sokan valójában Kreml-barát aktivisták vagy tisztviselők és azok rokonai voltak.
Moszkva folyamatosan azt hangoztatja, hogy a háború az agresszív Nyugat ellen indult, többek között annak liberális normái miatt, amiket ki akar kényszeríteni a világban. Egyre nagyobb teret kapnak a szélsőségesen nacionalista és háborúpárti vélemények és akciók is: iskolások üres konzervdobozokat gyűjtenek, hogy azokból gyertyákat készítsenek a katonáknak, leveleket írnak a harcolóknak, hazafiasságot propagáló tantárgyat vezettek be, amiben azt tanítják nekik, hogy az orosz hadsereg mindig is megszabadította az emberiséget a „világuralomra törekvő agresszoroktól”. De szó van Oroszország „különleges küldetéséről”, a „többpólusú világrend” felépítéséről is. Néhány iskolában „hőspultot” állítottak azoknak a végzetteknek, akik Ukrajnában harcolnak.
„Az utóbbi években az elképzelés, hogy a NATO tönkre tenni, vagy legalábbis meggyengíteni akarja Oroszországot, közhellyé vált (a megkérdezettek) háromnegyede számára” – mondta Volkov.
20 ezer tiltakozót tartóztattak le
A háború kitörése óta a kormány szétverte a civil társadalom eddig túlélő maradványait, a véleményüket kinyilvánító művészeket ellehetetlenítették, a múzeumok, színházak nem maradhattak fenn a művészeti szabadság szigeteiként. Az utolsó ellenzéki médiumok (Echo of Moscow, tvRain) is bezártak, politikai elemzőket, zenészeket „külföldi ügynököknek” nyilvánítottak, az aktivista csoportok, jogvédő szervezetek az elmúlt évben – önként vagy jogszabályokkal kikényszerítve – befejezték működésüket. Életbe lépett az új LMBTQ-ellenes törvény.
Eddig sem volt leányálom Putyin ellen, a liberális demokrácia, az emberi jogok mellett felszólalni Oroszországban, de „amit két éve vagy akár egy évvel ezelőtt még elképzelni sem tudtunk, az ma megtörténik” – mondta utolsó kiállításuk megnyitóján a Szaharov Központ emberi jogi szervezet vezetője, Vjacseszlav Bahmin. Azóta felszámolták a szintén több mint 30 éves múlttal rendelkező Moszkvai Helsinki Bizottságot is.
A tömegtájékoztatás és a belbiztonsági erők mára már olyan jó szervezettek, hogy noha országszerte több százezren mehettek ki tüntetni, ennek érdemi hatása nem volt a közvéleményre.
Egy házaspárra egy kávézóban csaptak le a biztonsági erők, miután egy másik vendég feljelentette őket, miután kihallgatta, hogy a háború miatt panaszkodnak. Egy idős nőt a buszról rángattak le, mert Oroszországot egy olyan birodalomnak nevezte, mely olcsó gumicsizmában küldi a férfiakat harcolni. Azoknak a szülőknek, akiknek a gyereke nem jár be az egyébként nem kötelező hazafias órákra, az iskolai adminisztrátorok vagy a rendőrség nyomásával kell szembesülni. Van olyan tanár, akit kirúgtak, mert nem volt hajlandó megtartani ezt az órát. De akár egy Facebook-bejegyzésnek is komoly következményei lehetnek: egy ötödikest és anyját azután állították elő, hogy a gyerek egy Ukrajnával kapcsolatos fotót töltött fel, és a háború támogatottságáról kérdezte osztálytársait.
Az Economistnak a Kaliforniai Egyetem munkatársa, Daniel Treisman egy érdekes elmélettel állt elő. Szerinte az említett intézmények és emberek nem véletlen áldozatai a háborúnak, hanem a fő célpontjai, már csak azért is, mert Ukrajna nem jelentett katonai fenyegetést Oroszországra. Egy hatalmas és ritkán lakott, 11 időzónát felölelő országról pedig aligha mondható el, hogy több területre lenne szüksége.
Treisman szavait alátámasztandó megjegyzi: az invázió előtt a liberális értékek gyorsan terjedtek Oroszországban. Azoknak az aránya, akik a közvélemény-kutatásokon azt mondták, fontos nekik a szólásszabadság, a 2017-es 34 százalékról 2021-re 61 százalékra emelkedett. Ennek hátterében egy generációváltás is felsejlik, a fiatalok az információszerzésnél jobban támaszkodnak az internetre, a közösségi oldalakra, mint a tévére, ami az állami propaganda fő eszköze.
Az 1990 után születettek vállalkozó kedvűek, és kevésbé látják életüket az államtól függőnek. Az ország vezető független közvélemény-kutatójának, a Levada Centernek 2020-ban az idősebb oroszok 70 százaléka válaszolta azt, hogy nem tudna a kormány segítsége nélkül életben maradni, a 35 alattiaknál mindössze 27 százalék vélte így. 2018-ban a Kreml propagandája ellenére a fiatalok 60 százaléka látta pozitívan az Egyesült Államokat.
A háború szempontjából is létezik generációs különbség: egy felmérés szerint amíg a 40 évnél idősebb válaszadók 75 százaléka nyilatkozott úgy, hogy támogatja a háborút, addig a 18–24 évesek körében 62 százalék.
Putyin és köre megértette, hogy az idő ellenük dolgozik, mert a fiatal generációt nem érdekli a televíziós propagandájuk, és nem hiszik el, hogy Oroszország egy ostromlott erőd, amelyet ellenségek vesznek körül, vagy hogy az Egyesült Államok meg akar minket hódítani
– mondta az Economistnak Grigorij Szverdlin, aki a háború kezdetekor Oroszország egyik legnagyobb és legrégibb jótékonysági szervezetét vezette, de kormánykritikája miatt azt a tippet kapta, hogy le akarják tartóztatni, ezért elhagyta az országot.
A felszínen nagyjából minden ugyanúgy néz ki (már ha az utcákon a háborút propagáló „kiállításokat”, kirakatokat, plakátokat nem nézzük), mint a háború előtt, de a felmérések szerint az oroszok legalább 20 százaléka ellenzi a háborút – és mivel kényes kérdésről van szó, ennél jóval többen is lehetnek a valóságban. „Szinte olyan, mintha egy hatalmas fekete felleg érkezett volna az ország fölé, és minden elsötétült volna. Az egész országot háborús alapokra helyezték. Ez egy militarizált Oroszország, hazafiasabb és nacionalistább, ami az élet minden területére hatással van” – vélekedett a Guardiannek a BBC moszkvai tudósítója, Steve Rosenberg.
Az elvándorlók (akiknek a számát 500 ezer és egymillió közé teszik) nagy része a fiatalok közül került ki. Több százezer szakembert veszített az ország, főleg az építőiparban, a pénzügyi- és a szolgáltatói szektorban, és különösen az IT-területen: a kormány több mint 100 ezerre becsüli a 2022-ben külföldre távozó informatikusok számát, ami az ezen a területen alkalmazottak 10 százalékának felel meg.
Bizonyos ágazatokban komoly visszaesés volt tapasztalható: az autó- és a gyógyszeriparban például a felére csökkent a termelés, igaz, a fegyvergyártás felélénkült, így például Tatárföld egyik városában, ahol eddig Fordokat gyártottak, most iráni együttműködéssel katonai drónok készülnek.
Közben a kormány célja az, hogy a folyamatos harci készültség legyen az ország alapérzése:
A hadseregnek szánt kiadásokat 2023-ra már 40 százalékkal növelték meg a háború előtt tervezetthez képest, a Putyin elnyomógépezeteként szolgáló belbiztonságét, amelynek létszáma már most is 2,5 millió fő, 50 százalékkal. Az egészségügyre szánt kiadások viszont 9 százalékponttal csökkentek. „Nehéz tagadni azt a tényt, de Putyinnak sikerült megfélemlítenie társadalmunk jelentős részét” – mondta a bebörtönzött ellenzéki Ilja Jasin tavaly az AP-nek.
Hosszú távon csak veszteségek lesznek
A Washington Post szerint üzleti vezetők és állami tisztviselők is úgy vannak vele, hogy Putyin helyzete bizonytalanná válhat, mert a háború katasztrofális hiba volt, egyik célját sem érte el, viszont az elmúlt 30 év fejlődését negligálja. De felszólalni egyelőre nem mernek ellene,
megszokták, hogy Putyin dönt mindenről
– nyilatkozta Borisz Bondarev, Oroszország volt ENSZ-tanácsadója, az egyetlen orosz diplomata, aki a háború miatt mondott fel. Szerinte Putyin a kialakuló válságot csak akkor előzhetné meg, ha győz, nem hiába vet be mindent ennek érdekében. Ugyanakkor egy újabb mozgósítás kockázatos lehet, mert a háború kitörése óta csak akkor voltak több százezres tüntetések, amikor elrendelték 300 ezer tartalékos mozgósítását tavaly szeptemberben. A biztonsági erők ezeket a tiltakozásokat is simán leverték.
Ráadásul a gazdaság egyre nagyobb stressz alatt áll. A szakértők véleménye megoszlik arról, hogy az orosz gazdaság mennyire képes alkalmazkodni a helyzethez, a jelenlegi adatok nem annyira rosszak, a szankciók egyelőre nem voltak akkora hatással, mint sokan várták, de ez várhatóan hosszabb távon változni fog, az elszigeteltség hanyatlás felé taszítja Oroszországot.
A fogyasztók – mivel alig van olyan gazdaság, ami legalább fele részben ne az importtól függne – kénytelenek lesznek alkalmazkodni a korlátozottabb áruválasztékhoz és a rossz termékminőséghez, ami a késői szovjet korszakot hozhatja vissza.
Az autóiparban például nemcsak a kereslet és a kínálat csökkent, hanem az alkatrészek száma is. Olyan hiány van belőlük a nyugati cégek kivonulása óta (amiknek a helyét csak lassan, ha egyáltalán, átveszik a kínai gyártók), hogy – a hatóságok bizonyos biztonsági követelményeken való lazítása következtében – már ABS és légzsák nélkül, elavult motorral is el lehet adni kocsikat. Egy jogszabályváltozás után pedig a biztosítóknak már a nem eredeti alkatrészek beépítését is támogatniuk kell a javításoknál.
Az orosz piacon 14 autógyártó maradt, mindegyik kínai, kivéve a három hazait. De például Ladát csak fekete és fehér színben lehet vásárolni, mert elfogyott a festék.
A Financial Times látta az egyik jelentős orosz állami bank gazdasági kilátásait boncolgató prezentációját, ami csoportosította a gazdasági szektorokat a kockázati besorolásuk alapján.
A legdrámaibb, „szuperkritikus” csoportba olyanok kerültek, mint a repülőgépgyártás, a gyógyszeripar és az orvostechnika, a mikrochipek, félvezetők és a magas szintű informatikai berendezések gyártása, valamint az űrhajógyártás.
A RE:Russia független elemző weboldal jelentése azzal zárul: „2022. február 24-e óta az orosz gazdaságnak nincsenek kilátásai”.
