Az orosz agresszió ellenére az ukrán gazdaság alapvetően meg tudta őrizni a működőképességét. Az más kérdés, hogy az orosz terror- és rakétatámadások sok kárt okoztak, de ez nem bénította meg a gazdaságot, csak nehezítette a működését
– így válaszolt Halmai Péter Széchenyi-díjas akadémikus arra a kérdésünkre, lehet-e még egyáltalán ukrán gazdaságról beszélni. A háborús viszonyokhoz képest az ukrán boltokban van áru, és a közintézmények is hozzájutnak az importanyagokhoz. Halmai egy novemberi, az ukrajnai konfliktusról és annak várható következményeiről szóló MTA-konferencián is úgy fogalmazott, hogy azokon az ukrajnai területeken, melyeket közvetlenül nem érint a háború, a kiskereskedelmi forgalom megközelíti a háború előtti szintet. Az persze súlyos problémát okoz az országnak, hogy 2022. február óta több mint 8 millió ember hagyta el Ukrajnát, és ennél is nagyobb lehet az országon belül a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők száma. A háború miatt az ukrán cégek egy része munkaerőhiánnyal küzd, egyidejűleg becslések szerint ötmillióra tehető a munkanélküliek száma.
A külföldi segítség lélegeztetőgép az ukrán gazdaságnak
A tavaszi orosz támadások esetén reális esélye volt annak, hogy villámháborús műveletekkel lerohanják az oroszok Ukrajnát, ám Vlagyimir Putyinnak ez a terve nem valósult meg. Sőt, azóta az ukránok elfoglalt területeket szereztek vissza, így az ország területi szuverenitása nagyobbik részét tekintve megmaradt, a háború által közvetlenül nem érintett területeken pedig az ukrán gazdaság – korlátok között – továbbra is működőképes.
Ez persze sok esetben hadigazdálkodást jelent, miután átmenetileg állami irányítás alá vettek cégeket. Döntő elem – mondja Halmai Péter – a külföldi segítség, ami egyfajta lélegeztetőgép az ukrán gazdaságnak. Így a háború hatalmas költségei nemcsak az ukránokat terhelik, sőt a katonai segítség döntő része ingyen érkezik.
Ukrajnának körülbelül havi 4-5 milliárd dollárnyi finanszírozásra van szüksége a költségvetési hiány kezelésére. Ezt döntő részben nyugati államok fedezik, és nyújtanak célzott segítséget. Csak így őrizhető meg az ukrán gazdaság működőképessége
– tette hozzá a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára.
Az ukrán államadósság ennek ellenére növekszik, és piaci kritériumok szerint Ukrajna éppen ezen lélegeztetőgép-szerű helyzet miatt nem minősül egészen fizetőképes országnak, bár a kötelezettségeit teljesíti. Halmai Péter szerint „ha Ukrajna nem kapna ilyen irányú segítséget, még a jelenleginél is jóval komolyabb válság lenne az országban, mivel ebben az esetben a hrivnya többletkibocsátásával kellene a háborús kiadásokat fedezni. A nyugati segítség miatt viszont a háborús bankóprést nem kell elindítani, és e támogatás egyúttal az ukrán fizetési mérleghiány fedezését is segíti. Persze a hrivnya értékállóságára jelenleg is óriási nyomás nehezedik, és drámai mértékű ikerdeficit kialakulása fenyeget, ami a költségvetés és a folyófizetési mérleg egyidejű hiányát jelenti. Így a külföldi támogatás nemcsak a költségvetés támogatásában játszik nagy szerepet, hanem csökkenti a folyófizetési mérleg hiányát, ami valószínűleg maga alá temethetné a gazdaságot külföldi támogatások nélkül.”
Természetesen az ukránoknak nem csak a költségvetésben jelent hatalmas érvágást a háború.
Ukrajna korábban sok építőanyagot is szállított, ennek hiánya a magyar kereskedelmi kínálatban is érzékelhető – sorolja tovább a nehézségeket. A harci cselekmények az élelmiszeripart is érzékenyen érintik, ráadásul az idén a mezőgazdasági termés is gyengébb volt, de Ukrajnának még így is van élelmiszer-feleslege, és ebből a szempontból fontos a török közvetítéssel kivívott exportlehetőség, ami Halmai Péter szerint érdekes jelleget kölcsönöz a háborúnak: míg elkeseredett harcok folynak, és orosz terrortámadások történnek ukrán civil területeken, közben még mindig van bizonyos gazdasági együttműködés is a két ország között, még mindig történik például gáztranszfer Ukrajnán keresztül.
Lassan ható méreg a szankció
A szankciókról is kérdeztük az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának elnökhelyettesét. Halmai Péter úgy látja, hogy az EU-s retorziók igazán csak most kezdenek működni. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az orosz magatartás fő iránya – különös erővel szeptembertől – a háború eszkalációja.
Oroszország annyira elvesztette a szavahihetőségét, hogy már mindenki számára világossá vált: Putyinékat kizárólag geopolitikai – esetenként vélt – érdekek vezetik, ez pedig kiszámíthatatlanságot okoz. Egy idős gázkereskedő mondta néhány hónappal ezelőtt, hogy nagyon nehéz lesz helyreállítani ezt a kapcsolatot, hiszen odalett a bizalom.
Ráadásul Oroszország a háború kirobbantása miatt a legjobb prémium piacát elveszítette a szénhidrogén tekintetében, miközben az orosz kőolajimport kiesése nem igazán okoz gondot az uniós országoknak. Kivételek ugyan vannak, így Magyarország is. Halmai Péter konkrét adatokat is mondott:
A gázimportban pedig az orosz arány már nem éri el az Európai Unió tagállamainak körében a 10 százalékot sem a korábbi 40 százalékot meghaladó mértékkel szemben. Fontos: az interjú időpontjában még nincsenek érvényben az orosz földgázra vonatkozó szankciók. A gázszállítások csökkentése az orosz fél egyoldalú döntése volt, olykor vis maiorra történő hivatkozással.
A BME és az NKE professzora szerint azt nem mondhatjuk, hogy a szankciók hatástalanok. Elég csak arra gondolni, hogy Oroszország az olajat már a világpiaci ár alatt 20–30 százalék diszkonttal adja el, ez már önmagában jelentős veszteség.
A szankciókkal kapcsolatban komoly szakmai vita csakis azok idődimenziója tekintetében merülhet fel. A tavaszi időszakban az előrejelzések gyorsabb és drasztikusabb hatást vártak, és nemcsak a nyugati prognózisok, de még az orosz jegybank is számolt akár 15 százalékos GDP-csökkenés lehetőségével. Ez így nem következett be, a GDP csökkenése 4 százalék körüli lehet. Ami persze nem csekély mértékű, pláne, hogy a Krím megszállását követő szankciók miatt az orosz növekedési pálya a lehetségesnél már eleve alacsonyabb szinten van. Oroszország felhalmozódó GDP-vesztesége csökkenti az ország mozgásterét, a szakértők pedig a szankciókat lassan ható méreghez hasonlítják.
Halmai szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy nemcsak a szankciók, hanem a háború maga is erőteljesen érinti az orosz gazdaságot. Ezt jellemzi, hogy a szélesebb értelemben vett (azaz a belügyi tételeket is tartalmazó) védelmi jellegű kiadások a 2023-as tervezett orosz költségvetési kiadások mintegy 30 százalékát teszik ki. „Ez döbbenetesen magas arány. Persze nem összehasonlítható, de érdemes megjegyezni, hogy a NATO-országokban arról vitáznak, hogy megemeljék-e 2 százalékra a védelmi kiadásokat. Az orosz költségvetésre növekvő terhet jelent a háború, miközben a lehetőségeik inkább szűkülnek. Ez pedig közvetlenül az ország geopolitikai ambícióit is érintheti” – összegez Halmai Péter.
Igazságos béke esetén ukrán gazdasági csoda sem kizárható
Egyelőre távolinak tűnik, de Ukrajna újjáépítése is szóba került. A háború előtt az ukrán lakosság két százaléka élt a szegénységi küszöb alatt, jelenleg ez az arány megjósolhatatlan. Az viszont tény, hogy
Oroszország például valószínűleg több millió ukrán lakásban okozott súlyos károkat. Halmai Péter szerint nem kérdés, hogy ez nem maradhat következmények nélkül, így kissé meglepőnek tűnhet, amikor némely vélekedések központi problémaként exponálják az orosz oligarchák vagyonával összefüggő intézkedések kapcsán felmerülő esetleges jogszerűségi problémákat.
Az újjáépítés elsődleges feltétele természetesen a béke.
Az agresszió áldozata és a nemzetközi közösség számára is elfogadható igazságos béke. Az eszkalációval párhuzamos békeszólamok nem hitelesek. Ha sikerülne igazságos békét teremteni – melynek sajnos jelenleg az esélye szinte a nullával egyenlő –, akkor tényleg megindulhatna az újjáépítés. Az első kérdés persze az, hogy ki fizesse a károkat. A nemzetközi közösségnek az az álláspontja, hogy az agresszornak kell állnia a költséget, de nyilván ők is tudják, hogy ez valószínűleg teljes egészében nem terhelhető az oroszokra, ez ugyanis bármilyen orosz vezetésnek szinte kezelhetetlen feladatot jelentene. Vagyis nem lesz elkerülhető, hogy az újjáépítésben a vezető nyugati hatalmak is részt vegyenek.
Halmai Péter prognózisa szerint, ha nemzetközileg elfogadható, igazságos keretek között sikerülne rendezni a helyzetet, és beindulna a helyreállítás, akkor Ukrajnában akár elképesztő mértékű gazdasági növekedés is lehetővé válna, és ez akár egész Európát is húzhatná magával. Igazságos béke esetén akár „ukrán gazdasági csodát” sem tartana kizárhatónak, ami a magyar gazdaságnak is lehetőségeket nyithatna. Ha viszont nem érkeznének jelentős külső források Ukrajnába, bekövetkezne, amiről márciusban már beszélgettünk: generációkon átívelő szegénység és tömeges migráció.
Ha már a magyar gazdaság szóba került: Halmai egyetért azzal, hogy az orosz–ukrán konfliktus érzékeny kapcsolatokat érintett Magyarországon, még akkor is, ha számos intézkedés alól felmentést kaptunk. Úgy gondolja, hogy a magyar gazdaságnak most meg kell kezdeni azt az alkalmazkodást, amivel az energiafüggőségét csökkenteni tudja. Ahogy fogalmazott: „Magyarország nemzeti érdeke, hogy mélyreható strukturális átalakítás kezdődjön, melyben az egyirányú energiafüggőség csökkenhet”. Végezetül arról kérdeztük, hogy a háború magyar gazdaságra mért hatása szempontjából valóban ilyen fontos-e a két ország földrajzi közelsége?
Gazdasági törvényszerűség, hogy a távolságok sokat számítanak. Az úgynevezett gravitációs modell éppen ezeket a kapcsolatokat elemzi. A brexit során is azt hangsúlyoztuk, hogy az Egyesült Királyság kiléphet az unióból, de azon nem tud változtatni, hogy az unió veszi körül. Persze távoli országokkal is tud kereskedni, de nem úgy, mint a közeliekkel. A »gazdasági földrajzból« – ami nevétől eltérően valójában közgazdaságtudományi irányzat – származó tudás is azt húzhatja alá, hogy minket ez a háború fokozottan érint
– válaszolta Halmai Péter.
