Megbukott csütörtökön kora este a szlovák kormány. A 150 tagú parlament a bizalmatlansági indítványt minősített többséggel, 78 képviselő szavazatával támogatta. A javaslatot húszan ellenezték, miközben a testületnek majdnem az egyharmada, 48 fő részt sem vett a kulcsfontosságú voksoláson. A legnagyobb ellenzéki párt, a baloldali Hlas-SD és a kormányból szeptemberben kivált liberális SAS közösen benyújtott bizalmatlansági indítványa így tehát szűk többséget kapott (76 szavazat kellett minimálisan az elfogadásához).
Vagyis elfogyott a levegő Eduard Heger miniszterelnök és pártja, a kormányzást eddig meghatározó, centrista-populista OLaNO körül Pozsonyban. A legnagyobbat Igor Matovic pénzügyminiszter bukta tegnap, ő tekinthető ugyanis az OLaNO valódi vezérének. Matovic hiába ajánlotta fel az SAS-nek a lemondását, ezt már későn tette – a liberálisok nem hittek a pénzügyminiszternek, és a szeptemberben ellenzékbe vonult párt nem vonta vissza a bizalmatlansági indítványát.
Botrány lett egyébként abból is, ahogyan előzőleg Matovic „kísérletet tett” a lemondásra, ahogy a nyilatkozatát bevitte a köztársasági elnöki hivatalba. Bár előzetesen aláírta a dokumentumot, végül Zuzana Caputová közleménye szerint az elnöki kancellária munkatársának kezéből kitépte azt. A pénzügyminiszter ezt utóbb tagadta, szerinte csak visszavette a papírt, egyúttal bírálta az államfőt, hogy miért folytat ilyen kommunikációt. Ahogy Matovic fogalmazott:
egy harcos nem hajt térdet a maffia előtt.
Maffiának eddig Matovic a 2010-es években kormányzó Smert és az abból kivált Hlast nevezte, de most már az SAS-t is ide sorolja.
Időközben már elkészült az első animáció is Matovic „lemondási kísérletéről”, ezt a Bumm.sk közölte. Pénteken már inkább Caputovát figyelte az európai sajtó és a szlovák belpolitika, ugyanis a köztársasági elnök – az előre megjósolt forgatókönyv szerint – felmentette a Heger-kormányt, és korlátozott jogkörrel átmenetileg felkérte a távozó kabinetet, hogy folytassa a munkáját.
Ezek után azonban több lehetőség közül is választhat az államfő.
Állítólag ez a két megoldást járt Richard Sulík fejében is, amikor az SAS élén bizalmatlansági indítványt kezdeményezett. A szeptemberig a Heger-kormányban miniszteri posztot betöltő Sulík ugyanis nem akar új választásokat. Egyrészt pártja nem áll túl jól a közvélemény-kutatások szerint, másrészt az SAS nem az első kormányt buktatja meg, így a párt hitelessége mostanra érzékelhetően megcsappant. A TASR hírügynökség szerint Matovic úgy nyilatkozott a kormány bukása után: az SAS „ezzel a szavazással aláírta a halálos ítéletét”, mivel „a demokratikusan gondolkodó választó ezután nem szavazhat rá”.
A legvalószínűbb forgatókönyv mégsem az SAS által remélt két szcenárió lehet.
Erről már péntek este egyeztetett a parlament elnöke, Boris Kollár, illetve az elnöknő. Bár ehhez alkotmánymódosítás is kellene (legkésőbb januárig), nagy valószínűséggel júniusig megtarthatják majd az időközi választásokat. Ez csak a legvégső időpont a tervek szerint, mert valószínűbb hogy április-májusban levezényelhető a voksolás. Amúgy a következő, „menetrend szerinti” általános választásokra 2024-ben kerülne sor Szlovákiában.
A Heger-kormány csütörtöki bukása csupán folytatása annak a küzdelemnek, amelyet három populista szlovák irányzat, a baloldali Hlas-SD és a Smer-SD, továbbá a liberális SAS, valamint a centrista OLaNO vív egymással – immár évek óta.
Populistáknak általában a felelőtlenül ígérgetőket hívjuk, amihez hozzátartozik az is, hogy a betarthatatlan ígéretekkel szemben a valóságos tevékenységük egészen más lehet. Erre Szlovákiában számtalan példát találhatunk: a pártok inkább egymás lejáratásával foglalkoznak, a demokratikus intézmények védelme címén megpróbálják ugyanezeket az intézményeket a saját politikai céljaik elérésére felhasználni, miközben a valódi strukturális reformokat igyekeznek elodázni.
Az OLaNO vezére, Matovic például most csütörtökön este azt állította, hogy az általa irányított kormánykoalíciót
- a maffia (a Smer, amely a Jan Kuciák tényfeltáró újságíró ellen elkövetett merénylet utáni botrányokba bukott bele, illetve a Smerből kivált Hlas),
- a fasiszták (a szélsőséges LSNS és az abból kivált Republika),
- valamint az SAS (amelyet immár szintén fasisztának nevezett Matovic),
- továbbá a Progresszív Szlovákia mozgalom (amelynek az államfő, Zuzana Caputová volt korábban a meghatározó személyisége),
- plusz a „megvásárolt képviselők” hajtották végre.
Matovic szerint, ha a Smer hatalomra kerülne, akkor szövetségeseivel együtt az első dolga lenne, hogy új választási rendszert iktasson törvénybe. Ez Matovic szerint egyébként a demokrácia végét jelentené Szlovákiában. Úgy vélte ugyanis, hogy a változtatás magyar mintára, pontosabban az „orbáni Magyarország” mintájára alakítaná át a szisztémát. Vegyes rendszert vezetne be, egyéni és területi képviselők választásával, és hasonlóan a magyar megoldáshoz, plusz-mínusz ötven százalék körüli eredménnyel alkotmányozó többséget biztosítana a nyerteseknek.
A szociológus Michal Vasecka szerint más szempontból fenyeget a „magyar útra” terelődés Szlovákiában. Vasecka úgy látja, országára most az instabilitás időszaka vár, ami azzal érhet véget, hogy olyan kormány kerül hatalomra, amely a „magyar utat” választja. A szlovák társadalom értékválasztásait ismerve a szociológus ugyanis úgy vélte, hogy nem elhanyagolható része a választóknak nyitott lehet egy „erőskezű” kabinet létrejöttére. A társadalmi polarizáció és a politikai spektrum széttöredezettsége nem kínál túl sok lehetőséget arra, hogy Szlovákia az EU magállamai közé kerüljön – tette hozzá kissé pesszimistán.
A kormány bukása után már a saját szövetségesei is bírálták őt, például Boris Kollár parlamenti elnök, akinek a „Család vagyunk” nevű pártja részt vett a koalícióban. Kollár egyébként a családok fontosságát annyira komolyan veszi, hogy legalább tíz különböző nőtől születtek már gyermekei. Szintén Kollár volt az, aki tavaly azzal riogatott, hogy Szlovákiának magyar revíziótól kell tartania. A Család vagyunk elnevezésű tömörülést egyébként a szlovákiai magyar sajtó gyakran csak „bizniszpártként” emlegeti.
A szlovák baloldal pedig sokszor jobboldali nacionalista programokat valósít meg. A baloldali Smer-SD politikusa az a Robert Kalinák volt belügyminiszter, aki többször is nacionalista – áttételesen magyarellenes – kampányok élére állt. Ennek dacára Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a napokban is a Smer vezérével, Robert Ficóval tartott közös sajtótájékoztatót. Ennek oka az lehet, hogy Fico nyíltan támogatja Orbán Viktor Ukrajna-politikáját, és hozzá hasonlóan bírálja az Európai Unió oroszellenes szankcióit.
Az euroszkeptikus, mégis liberálisnak tartott SAS pedig azért nevezhető populistának, mert az európai egységes piac működését akadályozták egy kulcsfontosságú pillanatban – 2011-ben például a görögök közös, unió általi megsegítését próbálta megakadályozni Richard Sulík pártja, emiatt akkor már felrobbantottak egy koalíciót.
A Hlas-SD-t Peter Pellegrini volt miniszterelnök irányítja, és ennek a baloldali pártnak közösek a gyökerei a Magyarországon sokkal jobban ismert, egykor szintén miniszterelnöki posztot betöltő, Robert Fico által vezetett Smer-SD-vel. Nem véletlen az SD rövidítés a két párt nevében: a szociáldemokráciára utal, és Pellegriniék, a legnagyobb ellenzéki párt éppen a Smer-SD-ből váltak ki pár éve. A két baloldali populista párt, a Hlas és a Smer, Pellegrini és Fico jelenleg a közvélemény-kutatások élén állnak, és ha előrehozott választások lennének, nyilvánvalóan összefognának.
A Heger-kabinetet ellenfelei káoszkormányzással vádolták, amatőrnek nevezték, az egészségügy, az energiaellátás krízisének fokozása mellett általános gazdasági károkozást írnak a számlájukra. A bukás pillanataiban Matovic folytatta a rá jellemző káoszkormányzást: kapkodott, inkább zavart keltett, mintsem megoldotta volna a problémákat. A TASR hírügynökség szerint Matovic azt állította, hogy bizonyítékai vannak Richard Sulík SaS-elnök korruptságára, és ezeket a kampány során akarja nyilvánosságra hozni. Azt is kijelentette: Ján Kroslák képviselő, aki a kormány megbuktatására szavazott, korábban azt kérte tőle, hogy rendőröket vesztegessen meg. Matovicból persze csak azok után bújt elő a „tényfeltáró”, hogy Sulíkék megbuktatták a kormányát.
A szlovák parlament egyébként elvileg tovább ülésezik a kormány bukása ellenére, ám pénteken délelőtt annyira kevesen jelentek meg az ülésteremben, hogy be kellett rekeszteni az ülést. Elvileg hétfőn folytatják a munkát a honatyák, és nem kizárt a költségvetés elfogadása sem, de az eddig látottak alapján ez kevésbé valószínű. Sokkal „életszerűbb”, hogy az előrehozott választásokat lehetővé tevő alkotmánymódosításról fognak voksolni. Ez ugyanis több pártnak is érdeke.
Egy viszont biztos: a most megbukott kormány támogatta a NATO Ukrajna mellett való kiállását, míg az ellenzéki Smer-SD és maga a Robert Fico pártja egyértelműen oroszbarát politikát képvisel. Így – ha a Hlas és a Smer kormányra kerül – megváltozhat Szlovákiának az egyértelműen Ukrajnát támogató politikája.
