Magyarország és Szerbia a napokban együtt szerepelt a hírekben, mint azon két állam, amelyik nem kap amerikai katonai segélyt. Feltehetően a két kormány Moszkvával fenntartott szoros kapcsolata is szerepet játszhatott az amerikai döntésben.
Orbán Viktor és a Szerbiát uraló Aleksandar Vucic elnök amúgy is jó barátságban vannak. Orbánnak nincs sok szövetségese ma Európában, így meg kell becsülnie Vucicot, akivel együtt építik kínai hitelből a pekingi kérésre titkosított feltételekkel megvalósuló, talán 979 év múlva megtérülő Belgrád–Budapest vasútvonalat.
Szerbia viszont idén, az év elején, az Ukrajna elleni putyini agresszió után kezdett elszigetelődött Európában, amikor nem volt hajlandó csatlakozni a Moszkva elleni nyugati szankciókhoz. Ráadásul Belgrád nem tagja az Európai Uniónak, így nagyobb kockázatoknak van kitéve, mint Magyarország. Most ki is derült: Vucic hiába maradt lojális Vlagyimir Putyinhoz, Szerbia kénytelen volt az IMF-hez, azaz a Nemzetközi Valutaalaphoz és az Egyesült Arab Emírségekhez fordulni, hogy segítsék ki az egyre nehezebbé váló adósságtörlesztései miatt.
Éppen a Moszkva által kezdett háború miatt ugrottak meg azok a költségek, amelyeket Belgrádnak állnia kell, amikor a hiteleit megpróbálja visszafizetni. A kamatok ugyanis emelkednek. Látszik tehát, hogy a kínai és orosz függés nem sokat segített Szerbián: a Financial Times híre szerint Belgrád az Egyesült Arab Emírségektől (pontosabban az egyik emírségtől, Abu Dhabitól) kért egymilliárd dolláros hitelt. Abu Dhabi állítólag egyébként „féláron”, azaz 3 százalékért hajlandó lenne hitelezni Szerbiát.
Abu Dhabi egyébként „szalad a pénze után”, hiszen már így is nagybefektetőnek számít Szerbiában. Az emírségek holdingjai nagy részesedéssel rendelkeznek a szerb nemzeti légitársaságban, és jelenleg is egy hatalmas projektet fejlesztenek a belgrádi Duna-parton, több milliárd dollárért.
Az emírség felajánlotta, hogy 3 százalékon ad pénzt, ami legalább két és félszer olcsóbb, mintha a piacon próbálnának meg hitelt szerezni – tűnt ki Vucic hétfői közleményéből. Szerinte az összes többi befektető ellenállásába ütközött Szerbia.
Valójában Szerbia ennél is rosszabb helyzetben van: a leglikvidebb (a piacon leginkább „forgó”) papírja eladásakor 6,3 százalékos euróhozamot volt kénytelen ígérni kedden, ami több mint háromszor annyi, mint a tavaly év végi 1,8 százalék. Bár egész Európában emelkednek a kamatok és ezzel együtt az állampapírok hozamai, Szerbia sokkal rosszabb állapotban van, mint az átlagos nyugat-európai országok. Belgrád esetében ugyanis sokkal gyorsabban romlanak a hitelfelvételi feltételek, mint az Európai Unió tagállamai esetében. Januárban a németeknél még csak 2,2 százalékponttal kellett többet ígérniük a szerbeknek, hogy el tudják adni az állampapírjaikat, mostanra ez a különbség majdnem 5 százalékra ugrott.
Az IMF kedden megerősítette, hogy Belgrád megbeszéléseket kezdeményezett egy úgynevezett „stand-by rendezésre”, ami gyakorlatilag készenléti hitelt jelent. Ez a kölcsön mentőöv arra az esetre, ha Szerbia nem tudná a szabad piacon értékesíteni államkötvényeit. Vagyis akkor válhat életbevágóvá a valutalap kölcsöne, ha a magánbankok és befektetők nem hajlandók hitelezni Vucic rendszerének. Magyarország ilyen helyzetbe a 2008-as pénzügyi válság idején került, amikor az IMF-től stand-by-hitelt kellett felvennie, a valutaalap akkor 15,7 milliárd dollár kölcsönről döntött.
A szerb hatóságok most azt remélik, hogy a piacokat megnyugtatja, ha az IMF garanciát ad az ország finanszírozására, és így csökkenteni tudják az adósságtörlesztésük költségeit is.
Az IMF-fel várhatóan a következő hetekben folytatódnak a tárgyalások, ekkor becsüli fel Belgrád és a valutaalap, hogy mekkora segítségre van szüksége Szerbiának, és ekkor dől majd el, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie Vucic kormányzatának. 2015-ben Szerbia egyébként már megállapodott az IMF-fel egy 1,2 milliárd dolláros hitelkeretben, de azt a stand-by konstrukciót a szerbek akkor nem vették igénybe.
A Financial Times megemlíti, hogy Szerbia mellett Magyarország és Románia is azon kelet-közép-európai országok között van, amelyek számára megdrágult a hitelfelvétel, miután az amerikai jegybank szerepét ellátó Fed és az Európai Központi Bank is meredeken megemelte a kamatokat. Szerbia és Magyarország helyzete ugyanakkor eltér egymástól. Gerőcs Tamás szerint, aki Magyarország függő fejlődése címmel jelentetett meg egy kötetet nemrégiben, a szerb és a magyar gazdaság forrásai között döntő különbségeket lát. A kínai terjeszkedés ugyan mindkét államot érinti, de az Új Selyemútnak is nevezett Egy Övezet, Egy Út pekingi projektjeinek, infrastruktúra-fejlesztéseinek más a súlya Belgrádban és Budapesten – legalábbis a 2017 előtti évekig érvényes statisztikák szerint.
Ugyanis az Európai Unió keleti tagállamaiban (így Magyarországon is) az uniós támogatások dominálják a finanszírozási formákat. Persze Magyarországon is megjelentek a kínai hitelek, de a hagyományos uniós tőke a meghatározó nálunk Gerőcs szerint. Ráadásul amíg Magyarország EU-hiteleket nem, viszont EU-transzfereket (vissza nem térítendő juttatásokat) nagy arányban vett igénybe a kínai hitelek mellett, addig egészen más a kép Szerbiában. Belgrád az EU-tól szinte csak hitelt kapott, transzfert nem, és emellett kínai kölcsönei vannak, óriási arányban. Így tehát Belgrád kiszolgáltatottsága sokkal nagyobb Magyarországénál.
Igaz, ehhez hozzátehetjük: ha Magyarország nem vagy nem elegendő mértékben jut hozzá az EU-s forrásokhoz – amire van esély a Brüsszellel folytatott viták miatt –, akkor mi is könnyen a „szerb útra” tévedhetünk.
