Kijev vesztésre áll a háború kulcsfontosságú helyszínein, Donbaszban és Luhanszkban. A háború első napjaitól várt, az orosz tüzérség masszív támogatásával folyó támadás végül is megvalósult a háború második szakaszában, és hetek óta az orosz csapatok lassú előrenyomulásáról lehet hallani. Szakértők vitatják, hogy az itt elért sikereknek milyen hatásuk lesz a háború egészére: van, aki az ukrán erők felmorzsolását vizionálja hónapokon belül, és van, aki ellenkezőleg, az orosz erők kifáradását látja bele az eseményekbe az eddigi trendek alapján.
Egyik fél sem rendelkezik végtelen erőforrásokkal, és mindkettőnek számolnia kell a frontról érkező hírek jelentette politikai kockázatokkal. A nyugati sajtó szívesen foglalkozik az orosz állapotokkal, úgyhogy most tekintsünk rá inkább a Zelenszkij-kormány lehetőségeire. Kijev gyarapodó nehézségeire több tényező is utal. Egyfelől megjelentek az első, veszteségekről szóló hírek, amikre azért kaphattuk fel a fejünket, mert hónapokig ez volt a legjobban őrzött titok ukrán részről. Június 1-jén Zelenszkij elnök napi 60-100 fős veszteségről (azaz halottról) beszélt, általános meglepettség mellett, hogy szóba hozta a témát. Június közepén már a negyedik alkalommal fordult elő, hogy ukrán tisztviselők a veszteségekről beszéltek, legutóbb napi 1000 halottat és sebesültet említve.
A veszteségekről szóló hírek nyilvánosságra hozatalának több oka lehet. Egyfelől
A veszteségek közzététele a nyugati sajtónak és nyilvánosságnak is szólhat, hiszen a figyelmüket és támogatásukat egyre nehezebb megtartani.
Ukrajna külső támogatása egyelőre sínen van, a Donbaszban várt támadásra készülve időben elkezdődött a vállról indítható tankelhárító és légvédelmi rakéták helyett a tüzérségi eszközök és harckocsik átadására fókuszáló egyeztetés. Ez komolyabb koordinációt igényelt a nyugati országoktól, amelyek az Egyesült Államok vezetésével április 26-án találkoztak a németországi Rammsteinben, az ottani amerikai bázison. Érdemes aláhúzni, hogy ez nem NATO-kezdeményezés volt, hanem az Iszlám Állam elleni koalícióhoz hasonlóan olyan országok együttműködése, melyeknek közös a céljuk (Magyarország mindkét kezdeményezésben részt vesz).
A részes országok havonta átlagosan egyszer egyeztetnek, a háttérben folyó munkáról szinte semmit sem tudni, az egyetlen látható eredmény, hogy a tanácskozások idejére időzítik a kormányok az Ukrajnának nyújtott újabb és újabb katonai segélyek bejelentését, de eltérően más esetektől, most már biztonsági okokból gyakorta csak utólag ismertetik a szállításokat. A főszerepet ezúttal a tűzérségi eszközök kapták, amikből Oroszországnak minimum kétszeres fölénye van, de a lőszerek esetében valószínűleg még nagyobb. Az ukrán védelmi miniszter, Hanna Maliar minapi állítása szerint az ukrán erők napi 5000-6000 lövést adnak le, az oroszok ennek többszörösét. Így el tudjuk helyezni az olyan felajánlásokat, mint a Biden-kormányzat minapi bejelentése, miszerint az M777-es modern ágyútarackokhoz 36 ezer tűzérségi lőszert biztosítanak.
- Kanada szerdán tíz ágyúcsövet ajánlott fel a már korábban átadott négy M777-eséhez. A high-tech fegyverrendszer egyik velejárója, hogy körülbelül 2000-2500 lövésenként csőcserére van szükség.
- Szlovákia a szovjet eredetű BM-21 Grad rakéta sorozatvető rendszert, négy Mi-17-es és egy Mi-2 es helikoptert ajánlott fel.
- Csehország hivatalosan 26-30 millió dollárnyi segélyt jelentett be, a cseh lapok Dana önjáró tüzérségi eszközökről, további T-72-es harckocsikról és BMP-1 gyalogsági harcjárművekről írnak.
- Görögország pedig mintegy kétszáz orosz eredetű gyalogsági harcjárművet ajánlott.
A cseh, szlovák és görög fegyversegélyeket német fegyverekkel kárpótolják. A német sajtóban Ringtausch (körcsere) néven jellemzett megoldás keretében a felajánlott nehézfegyverek egy részét azonos kategóriájú német eszközökkel pótolják. Az indirekt német segítség azért is érdekes, mert Berlin az egyik legtöbbet bírált szereplő a nyugati támogatók között. Több mint három hónappal a háború kezdete után a Scholz-kormány még mindig csak ígér: a PzH2000 tüzérségi eszközök „később” (talán ősszel), a Gepárd önjáró légvédelmi gépágyú a nyárra lesz Ukrajnában. A napokban lezajlott kijevi látogatásán a német kancellár legalább annyit el tudott mondani, hogy az ukrán katonák kiképzése e két rendszerre már folyamatban van Németországban.
A legnagyobb donor továbbra is az Egyesült Államok, amely szerdán újabb egymilliárd dollárnyi segély biztosítását jelentette be. Az amerikai fegyvereket lehetetlen felsorolni, de Washington egy ideje szintén a tüzérségi eszközökre fókuszál, a már említett M777-es ágyútarackokon kívül június 1-jén négy M142 HIMARS nagy mozgékonyságú tüzérségi rakétarendszert adott át Kijevnek, majd 15-én megállapodott Nagy-Britanniával és Németországgal, hogy a rendszer régebbi, lánctalpas változatát alkalmazó két ország is átadja a sajátjait Ukrajnának. A kiképzés már folyik, a rendszer nagy előnye, hogy irányított rakétáinak a hatótávolsága 70 kilométer, így az orosz tüzérség hatótávolságán kívülről lehet alkalmazni – ha még időben odaér a frontvonalra.
A fegyversegélyek tekintetében egy dologban nincs konszenzus, ez pedig a nyugati harckocsik és gyalogsági harcjárművek átadása. Az ex-szovjet eszközökkel nincs ilyen gond, becslések szerint Ukrajna idáig több mint 270 harckocsit kapott. Viszont amikor Madrid a saját, német gyártású Leopard 2-es tankjaiból akart küldeni Kijevnek, azt Németország megvétózta. De Berlin mellett a többi, harckocsigyártásra képes ország (USA, Franciaország, Nagy-Britannia) sem ajánlott fel ilyet.
A nyugati felajánlások következő fordulójára két hét múlva lehet számítani: június 27. és 29. között Madridban lesz NATO-csúcs, ahol az állam- és kormányfők a szervezet keleti jelentlétének megerősítéséről, Ukrajnáról és az elkövetkező évtizedet meghatározó stratégiai koncepció elfogadásáról tárgyalnak. Kétségtelen, hogy
Hogy mi számít győzelemnek ebben a háborúban, azt csak a jövő dönti el, a cél egyelőre az, hogy Ukrajna kitartson a következő tél beköszöntéig, az orosz haderő pedig minél kisebb területet szerezzen meg. E célok elérésében a nyugat támogatása, a saját érdekében is, elengedhetetlen lesz továbbra is.
