Az első hírek az orosz erők kivonásáról egy hete kezdtek el szállingózni a nemzetközi médiában, találgatásokra adva okot, hogy vajon véletlen egybeesésről van-e csak szó, vagy valóban az orosz hadsereg vártnál gyengébb teljesítménye miatt van szükség erre a lépésre. Ez utóbbi szerint a létszámcsökkentés azt a célt szolgálja, hogy friss erőket is tudjon biztosítani Moszkva a kelet-ukrajnai harcokban.
Moszkva szíriai beavatkozása 2015 őszén indult el, és mivel sokaknak az egyetlen viszonyítási alapot az ország korábbi afganisztáni beavatkozása jelenti, érdemes emlékeztetni, hogy ez utóbbi mindig is sokkal szerényebb és korlátozottabb volt. Ha valami hozzájárult az orosz hadsereg megnövekedett ázsiójához Nyugaton, akkor – a krími beavatkozás és a látványos Zapad és egyéb éves hadgyakorlatok mellett – ez az expedíciós művelet mindenképpen ilyennek tekinthető.
Szíriában az orosz hadsereg sosem vállalkozott olyan kiterjedt beavatkozásra, mint bármelyik más korábbi konfliktusában. Az orosz erők tevékenysége a nyugati értelmezési keretek között is jól leírható volt, hasonló volt a NATO késő afganisztáni missziójához is, abban az értelemben, hogy az oroszok elsődleges feladata nem a harc volt, hanem a helyi harcoló erők támogatása olyan kritikus képességekkel, amelyekből azok hiányt szenvedtek. Ezek között a leglátványosabb a légitámogatás volt, de ide volt sorolható a hadműveleti tervezés (képessége), valamit a mentoráló/tanácsadói funkciók is.
Mindezekkel együtt az orosz katonai jelenlét létszáma sokáig titkos volt, míg 2016-ban véletlenül ki nem derült, hogy Ez a létszám azóta némiképp talán csökkenhetett is, hiszen a polgárháborús helyzet részben stabilizálódott. A katonák első sorban a légierő gépeinek kiszolgálásával, karbantartásával foglalkozott, valamint őrizte a gépeknek otthont adó Hmeimin légibázist. Rajtuk kívül katonai rendőrök – valószínűleg több százas, akár ezres nagyságrendben – részt vettek Szíria keleti részein a kurd és a török erők szétválasztásában. Jelenlétüknek egyik bizonyítéka volt az amerikai katonákkal való állandó „kakaskodás”, amelyek egy időben gyakran szerepeltek a hírekben.
Az utóbbi időkben az orosz jelenlét legfontosabb eleme a katonai tanácsadók voltak, akik 2016-tól kezdve kormánypárti milíciákból, részben a pacifikált ellenzéki csoportokból és szíriai reguláris erőkből szerveztek katonai egységet. Ez az egység hivatalosan szíriai-orosz irányítás alatt működik, de Moszkva biztosítja a fizetést és a felszerelést, a kiképzést, a nehéztechnika javítását.
Kivonás és bevonulás
Már az ukrajnai háború kezdetén megjelentek beszámolók arról, hogy szíriai önkéntesek csatlakozhatnak a konfliktushoz. Relatív nagy számok jelentek meg, orosz közlés szerint 16 000 főről lehetett szó, az egyik szíriai ellenzéki ember jogi szervezet több mint 40 000 jelentkezőről írt, amelyből az Aszad-rezsim 22 000 önkéntest engedélyezett, hogy csatlakozzon az orosz erőkhöz Ukrajnában. Egy valami azonban biztos, ezek a harcosok egyelőre nem nagyon láthatók a háborúban. Az ukrán sajtó állítólag már beszámolt róluk, katonai elemzők látták bizonyítékát jelenlétüket, de a nemzetközi sajtó ingerküszöbét még nem érték el, ami arra enged következtetni, hogy a szíriai önkéntesek alkalmazása még nem tömeges méretű, vagy nem a frontvonalon harcolnak.
A mostani orosz létszámcsökkentésről szóló híreket tehát ebben a kontextusban kell értelmezni. Eleve nem nagy létszámról van szó, ráadásul többségben nem is harcoló feladatot láttak el (kivéve persze a repülő- és helikopter pilótákat). Ergo a visszatérő erők szerepe várhatóan nem lesz érdemi az ukrajnai konfliktusban.
A híreknek persze lehet egy másik, meglehetősen banális értelmezése is. Miként Nyugaton, úgy Oroszországban is a misszióban levő katonák rendszeres időközönként leváltják. A korábbi tapasztalatok alapján egy-egy váltást az orosz hadsereg egy-egy magasabb egysége (dandár) biztosít hivatásos és szerződéses katonákkal. Most akár az is megtörténhetett, hogy lejárt a külszolgálata az adott alakulatnak, és Moszkva nem tud vagy kíván újabb váltást biztosítani a szíriai hadszíntérre. Ez normális esetben nem lenne hír, és csak az ukrajnai háború felfokozott figyelme miatt lett hírértékű.
Izraeli aggodalmak
Az orosz létszámcsökkentés ennek ellenére nem jelenti azt, hogy következmények nélküli lenne. Az izraeli sajtó intenzíven foglalkozik a kérdéssel, mert az ő szempontjukból ez kedvezőtlen változást jelent. Ahonnan ugyanis az orosz egységek kivonulnak, azokat az Iráni Iszlám Forradalmi Gárda veheti át, aminél rosszabb nem is történhet az izraeliekkel. A 2015-ös beavatkozás óta Irán biztosította az élőerőt az orosz légifedezet mellett. Teherán nem csak iráni milicistákat (sőt reguláris erőket) hozott be, hanem több tízezer iraki, afgán és pakisztáni önkéntest is.
Izrael 2015 óta Moszkvával saját kommunikációs csatornát alakított ki, amelyen keresztül előre értesítheti az oroszokat a készülő izraeli légitámadásokról Szíriában. Ez elsőre furán hangzik, de jól mutatja a szíriai polgárháború komplexitását, ahol az egyik szövetséges (orosz) hallgatásával hozzájárul másik szövetségesének (szíriai, vagy iráni) bombázáshoz egy külső szereplő által. Az izraeli aggodalmak abban is megmutatkoznak, hogy idáig úgy tekintettek az orosz vezetésre, mint amely katonai jelenléténél fogva egyfajta mérséklő hatással lehet a nyíltan Izrael ellenes szíriai/iráni párosra.
Hogy Ankara miként fog tudni profitálni az orosz haderőcsökkentésből, az egyelőre kérdéses. Az biztos, hogy saját mozgásterét mindenképpen növeli a gyengülő orosz figyelem. Ha az orosz katonai rendőrök pedig Északkelet-Szíriát is elhagyják, az egyenesen felbátoríthatja a török vezetést, hogy tovább szorítsa a helyi kurd erőket. Az orosz erők ebben a térségben egyfajta „békefenntartóként” viselkedtek, akik jelenlétükkel a szemben álló erők szétválasztását, távol tartását végezték. Távozásukkal újra indulhat az erőszak Szíria ezen részén.
