Sokan hitték, hogy az Ukrajna ellen indított orosz háború második fázisa az invázió önkorlátozását hozza majd magával, és csak keleten támadnak az oroszok. Ám szó sincs erről. Sőt Ukrajna után most egy újabb ország, Moldova is terítékre kerülhet. Rusztam Minnyekajev orosz vezérőrnagy a múlt héten ugyanis közölte:
a hadműveletek második fázisának célja nemcsak a Donbasz elfoglalása Kelet-Ukrajnában, hanem Transznyisztria (Dnyeszterentúl) elérése is
– méghozzá Ukrajnán keresztül. Hozzátette: „a Dél-Ukrajna fölötti kontroll egy másik út Transznyisztria felé, ahol bizonyíték van arra, hogy az oroszul beszélő lakosságot elnyomják”.
Az oroszajkú Transznyisztria egy Moldovától elszakadni kívánó, Moszkva-barát régió, ahol 1500 orosz katona állomásozik.
Volodomir Zelenszkij ukrán elnök Minnyekajev szavai nyomán már a múlt hétvégén arra figyelmeztetett, hogy Vlagyimir Putyin Ukrajna elleni inváziója csak a kezdet, és Moszkva más országok elfoglalását is tervezheti.
Moldova a tábornok nyilatkozata után behívatta az orosz nagykövetet, és rámutatott: Minnyekajev szavai ellentmondanak az Orosz Föderáció eddigi álláspontjának, amely a Moldovai Köztársaság szuverenitását és területi integritását támogatja, méghozzá a nemzetközileg elismert határokon belül. Minnyekajev nyilatkozata után már senki sem lepődött meg azon, hogy április 27-én délelőtt a szakadár Transznyisztria szerint ukrán oldalról lövések érték területüket, egészen pontosan Kolbasznát, ahol egy nagy hadianyagraktár található. Az orosz sajtó azonnal vezető helyen közölte a transznyisztriai hírt.
Besszarábia, Budzsák és Transznyisztria
A hír hitelessége ugyanakkor nehezen ellenőrizhető. Ha valaki lőtt is arrafelé, kérdéses, hogy az ukránoknak mennyire lenne érdekük, hogy a Moszkva-barát szakadár területet támadják, ürügyet adva rá, hogy már ne csak keletről indítsanak inváziót ellenük az oroszok, hanem nyugatról, Transznyisztria felől is. Az innen induló orosz erők ugyanis könnyen Odessza „hátába” kerülhetnének.
Hogy mennyire kiszámítható az orosz provokációs és propagandagépezet, azt mutatja, hogy egy moldovai lap, a Ziarul National már április 26-án kedden hírt adott arról, hogy Transznyisztria katonai létesítményeit „ukrán” bombázás fogja sújtani, de persze a rakétákat a lap által hivatkozott kijevi források szerint valójában oroszok fogják kilőni.
Moldova elnöke, Maia Sandu összehívta országa nemzetbiztonsági tanácsát a kolbasznai hírek miatt. Sandu a tanácskozás után azt mondta, hogy bizonyos erők Transznyisztrián belül a háború pártján állhatnak, és destabilizálni akarják a régió helyzetét.
Nem ez volt az egyetlen – az ukránok szerint oroszok által elkövetett – provokáció Transznyisztriában. Szintén április 26-án érkeztek hírek arról, hogy a szakadár terület központjában, Tiraszpolban egy állambiztonsági létesítményt ért támadás, illetve leromboltak egy másik faluban, Majakban, két adótornyot, ahonnan oroszbarát propagandát sugároztak Ukrajna felé a Dnyeszterentúlról.
Due to a rocket strike in #Odesa region the bridge over Dniester Estuary is damaged.
Further information and data on wounded is being confirmed. Bridge is closed now. If it remains closed, access to part of Odesa region will only be possible along #Moldova border – see map pic.twitter.com/w9wfmrLNsM— Anton Gerashchenko (@Gerashchenko_en) April 26, 2022
Még fontosabb hír, hogy Ukrajnán belül az oroszok egy olyan célpontot támadtak, amely a moldovai szakadárok jelentőségét fokozza. Rakétákkal tették használhatatlanná azt a vasúti és közúti hidat (a térképen X-el jelölve), amely Odesszát és Ukrajna délkeleti régióját, a Budzsákot köti össze. Így a Budzsák, azaz Ukrajna földrajzilag talán legelszigeteltebb, régiója már csak a moldovai határ mentén vezető utakon közelíthető meg szárazföldön. (Az ukrajnai Dél-Besszarábia, azaz a Budzsák a két világháború között Romániához tartozott, ugyanúgy, ahogy Besszarábia azon régiói is, amelyek ma viszont Moldova nagyobb részét teszik ki.)
Olekszij Aresztovics, Zelenszkij elnök tanácsadója szerint az oroszok most nyilvánvalóvá tették: szükségük van Moldova elfoglalására. Szerinte a Kreml az „ukrajnai Besszarábiát”, tehát a Budzsákot is hadszíntérré akarja tenni. Az ukránok be is jelentették: megerősítették a Moldovával, illetve Transznyisztriával közös határuk védelmét – különösen Odessza térségében. Szerhij Bratcsuk, az odesszai katonai körzet szóvivője szerint Transznyisztriában az orosz provokációk folytatódnak, hogy „bizonyos fesztültség-gócpontokat teremtsenek az Odesszai Régió számára”.
Ki kit provokál?
A brit Guardiannak nyilatkozó szakértő, a Clingendael Intézet munkatársa, Bob Deen szerint nehéz megítélni, hogy a tiraszpoli és majaki incidensek kinek a művei, hogy álcázott orosz akcióról vagy tényleges oroszellenes szabotázsról van-e szó. Ám az orosz retorika arra utal: hosszú távon lehetnek terveik Transznyisztriával. Egyelőre a szárazföldi kapcsolat megteremtése valószínűtlen Deen szerint. Ehhez ugyanis az oroszoknak el kellene jutniuk Odesszáig, de annak bevételét hátráltatja a Moszkva cirkáló elsüllyesztése és a Donbaszban zajló harcok.
Szerdán megszólalt a román nemzetvédelmi miniszter, Vasile Dincu is, aki Deenhez hasonlóan „nem hiszi”, hogy reális veszélye lenne annak, hogy háború törne ki a Moldovai Köztársaságban, bár vannak „kihívások, illetve kísérletek erre, de ezeknek nincs esélyük arra, hogy tovább fejlődjenek”.
A konfliktus kapcsán Szijjártó Péter magyar külügyminiszter is megszólalt, a CNN-nek adott interjújában kifejtette, hogy Magyarország kiáll Moldova szuverenitása és területi integritása mellett, közölte, reméli, hogy nem éri támadás Moldovát.
A hivatalos Moldova ugyanakkor egyelőre nem tett semmit a szakadároknál történtekkel kapcsolatban, bár a moldovai elnöknő, Maia Sandu összehívta a nemzetbiztonsági kabinetjét. Ez megfelel az amerikai elvárásoknak is: az Egyesült Államok nem akarja a helyzet eszkalálódását. Figyelmeztető jel viszont, hogy a külföldön működő orosz ellenzéki portál, a Meduza.io úgy tudja, a Transznyisztriában állomásozó orosz haderőt teljes harckészültségbe helyezték.
Moldova azért is igyekszik semleges maradni, mert – egy román újságíró, Stefan Vlaston szerint –
A román Adevarul kommentátora szerint Moszkvának Sandu elődje, Igor Dodon politikája felelne meg, aki engedelmeskedett a Kremlnek. Sandu viszont egy liberális politikus, aki egyebek mellett a Harvard Egyetemen végzett. Pártjával valóban le akar számolni a korábbi korrupcióval, és azokkal a posztszovjet erőkkel, amelyek akadályozták eddig Moldovát a fejlődésben (Legutóbb egy volt titkosszolgálati vezető öt ingatlanjában tartottak házkutatást, törvénytelen vagyonosodás gyanújával.)
Orosz fenyegetőzések az EU-hoz csatlakozni próbáló Moldovával szemben
Ám a moldovai vezetés olyan politikai gesztusokat tett a napokban, amelyek felbőszítették az orosz politikusokat. Maia Sandu ugyanis betiltotta a Szent György-szalagokat, a putyini haderő szimbólumait. Szintén betiltották a Z és a V szimbólumok használatát, a mostani Ukrajna elleni háború orosz jelképeit.
Az elnöknő lépését egy orosz politikus, Alekszej Puskov szenátor egyszerűen csak úgy kommentálta: Moldova hamarosan a történelem szemétdombjára fog kerülni. Viktor Vodolatszkij, az orosz Állami Duma első alelnöke pedig azt mondta: Transznyisztria lakói a „mi állampolgáraink”, és ugyanazt akarják, mint a donyecki és luhanszki „népköztársaságok” lakói.
Az orosz külügyminiszter-helyettes aggodalmát fejezte ki a Transznyisztriában történtek miatt, és nem zárta ki, hogy a régió is belesodródhat az ukrajnai hadműveletekbe, bár szavai szerint Moszkva ezt szeretné elkerülni. Andrej Rugyenko szerint a Tiraszpolban és Majakban történtek arra utalnak: vannak bizonyos erők, melyek egy újabb európai feszültség „melegágyát” akarják előkészíteni. A szakadár oroszbarát donyeckiek vezetője, Gyenisz Pusilin is azt mondta: ami Transznyisztriában történik, azt számításba kell venni, amikor a katonai műveletek következő fázisát tervezik.
Mindeközben Moldova a múlt hónapban kérte az Európai Unióba való felvételét, múlt hét pénteken pedig átnyújtották azt a kitöltött kérdőívet az EU képviselőinek, ami a jelöltté válás egyik fontos kritériuma. Ukrajna ugyanezt április 18-án tette meg, és Grúzia (Georgia) is hasonló lépésre készül.
Transznyisztriában éppen 30 éve született meg az orosz destabilizációs modell
A Szovjetunió idején kreált Moldova két részből áll: az egykor felváltva Romániához vagy az Orosz Birodalomhoz/Szovjetunióhoz tartozó Besszarábia nagyobb részéből, ahol 2,7 millióan élnek, és többségében románul beszélnek. A másik rész a szovjet időkben Ukrajnából leválasztott és Besszarábiához hozzácsapott Transznyisztria, ahol eredetileg ukrán többség élt, de ma már oroszajkú a félmilliós népesség. Ez egy Csongrád megyényi terület, amely viszont sosem tartozott Romániához.
Moldova 1991-ben vált függetlenné, a Szovjetunió felbomlása után. Viszont Transznyisztria 1992-ben egy csaknem kétéves, 500 áldozatot követelő háború után önállósította magát Moldovától. Az önállóságot Moszkva pártolja, de a független Transznyisztriát eddig még Oroszország sem ismerte el.
Az 1992-es transznyisztriai háború így harminc évvel ezelőtt „kicsiben” már modellezte azt is, ami az elmúlt nyolc évben Ukrajna keleti részén zajlott – legalábbis bizonyos elemeiben nagyon hasonló folyamatok zajlottak. Arról van szó, hogy Oroszországot nyilvánvalóan nem Transznyisztria lakói érdeklik, hanem az, hogy általuk Moldovát és a környező régió stabilitását megingassák.
A nemzetközi közösség által el nem ismert, saját alkotmánnyal, pénzzel és zászlóval rendelkező Transznyisztriával sem a Moldovai Köztársaság, sem Ukrajna, sem az EU nem tudott mit kezdeni. Sőt ennek mintájára 2014 óta Ukrajna keleti részén is megjelentek szakadár „népköztársaságok”, ezek azok a donyecki és luhanszki bábkormányzatok, amelyeket szintén Moszkva támogat.
Transznyisztria és Moldova együttműködésére, integrációjára számos tervet dolgoztak ki. Felmerült föderatív és más ötlet is, de egyik sem valósult meg. Az ok Moszkvában keresendő, amit Rácz András Oroszország-szakértő fejtett ki:
Ám mostanában változóban van Transznyisztria nemzetközi megítélése. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlése március közepén „megszállt területnek” nyilvánította Transznyisztriát. A politikai elemző, Igor Munteanu szerint ez világos üzenet a transznyisztriai, Moszkva-barát oligarcháknak. Ők abból húznak hasznot, hogy olcsón kapják az orosz gázt, így gyáraik versenyképesebbek riválisaiknál – írja a Balkan Insight.
Románia és Moldávia egyesítése? – veszélyes gondolatok Bukarestben és Moszkvában
Bukarest nagyon óvatos Moldovával és Transznyisztriával kapcsolatban. A napokban a román külügyminiszter is óvatosságra intett minden érdekelt felet. Így a román kormány meg sem említi Moldova és Románia egyesítésének rendkívül kényes kérdését, még az esélyeit sem latolgatják ennek.
Ám a két ország parlamentjeinek vezetői, illetve esetleg parlamenti bizottsági vezetői, illetve egyes bizottságai együttes ülésre készülhetnek a következő hetekben. Erről a román képviselőházi elnökre, Marcel Ciolacura hivatkozva számolnak be moldovai lapok. A Ziarul de Garda szerint Moldováról is tárgyalt Zelenszkij ukrán elnökkel a román miniszterelnök, Nicolae Ciuca, amikor a napokban Kijevben járt. Moldova energiaellátásának garantálása volt a megbeszélések témája, de az is egyértelművé vált, hogy
Romániában közben a szélsőséges nacionalista párt, az AUR egyik vezetője, Claudiu Tarziu ennél jóval tovább ment. Egyrészt elítélte a tiraszpoli és majaki provokációkat, majd azt mondta, hogy az egyetlen megoldás Moldova számára a Romániával való békés egyesülés lenne.
Ennek kapcsán fontos a bukaresti sajtó szerint, hogy Szergej Markov politológus, Putyin korábbi tanácsadója szerint Románia Moldova bekebelezésére készül, és a NATO segítségével megtámadná Transznyisztriát. Markov az orosz nemzeti stratégiai tanács társelnöke, tehát nem egyszerű elemző csupán. Az oroszbarát donyecki szakadár „népköztársaság” korábbi „hadügyminisztere”, Igor Sztrelkov is Markovhoz hasonlóan nyilatkozott Románia állítólagos terveiről.
Románia és Moldova kormánya idén februárban, még az Ukrajna elleni orosz invázió előtt, 13 egyezményt kötött, infrastrukturális, energiabiztonsági és más területeken. Főleg román segítségről volt szó a megbeszéléseken, de az nem derült ki, hogy tárgyaltak volna az egyesítésről.
A moldovai elnöknő tavaly decemberben beszélt a két ország egyesítésének lehetőségéről, de szerinte ezt a lakosság jelentős többségének támogatnia kellene. Sandu szerint vannak ugyan, akik pártolják ezt az ötletet, de sokan ellenzik azt, illetve tartanak tőle. Az Adevarul szerint idén februárban a moldovaiak 34,4 százaléka támogatta volna a két ország egyesülését, de sokkal többen (49,9 százalék) ellenzik ezt.
Sandu decemberben hangsúlyozta: Moldova nem akar NATO-tag lenni, de azt kifogásolta, hogy az orosz nagykövet részt vett tavaly a másodszorra megválasztott transznyisztriai elnök, Vagyim Krasznoszelszkij „beiktatásán”. Ezt azért kifogásolta a moldovai elnöknő, mert Chisinau nem ismeri el Transznyisztria, Tiraszpol önállóságát, így az ott tartott „elnökválasztás” eredményét sem.
A Digi24.ro 2018-as riportja szerint Moldovában egyébként a lakosság 7 százaléka vallja magát románnak, 75 százaléka moldovainak, 9 százalék ukránnak, 6 százalék pedig orosznak (de az oroszok egy része is moldovainak mondja magát, nemcsak a románul beszélők nagy része). A Transznyisztria nélkül számított 2,7 milliós moldovai lakosságból 1,05 millióan rendelkeznek román állampolgársággal is, ami a lakosság negyven százalékának felel meg nagyjából.
Egy hajmeresztő német ötlet
Közben a német CDU egyik szakértője, a Bundestagban ellenzéki képviselőként ülő Roderich Kiesewetter arról beszélt a ZDF keddi vitaműsorában, hogy akár Moldova is eleshet, ha a Nyugat nem lép fel határozottan Putyinnal szemben. A Nyugatnak szerinte tárgyalóasztalhoz kell kényszerítenie Oroszországot és egységesen kell kiállnia Ukrajnáért. Azt is felvetette Kieswetter, hogy az oroszokat rá kell venni arra a tárgyalásokon (és ehhez megfelelően kemény ajánlatot kellene tennie a Nyugatnak), hogy ne csak Transznyisztriából, hanem a Kalinyingrádi Területről (orosz exklávé Lengyelország és Litvánia között, a Balti-tenger partján) és Grúziából is vonuljanak ki az oroszok.
Kalinyingrád, az egykori Königsberg Kelet-Poroszország székhelye volt, de a második világháború után a Szovjetunió kebelezte be. Azóta a Balti-térségben az egyik legfontosabb szovjet, majd orosz katonai bázisnak számít a Kalinyingrádi Terület – egy ilyen bázist aligha adna fel Vlagyimir Putyin, főleg amikor ezt különösen felértékeli Finnország és Svédország várható NATO-csatlakozása.
Az is érdekes, hogy a CDU politikusa, Kiesewetter hirtelen vált ilyen harciassá – amíg például Angela Merkel CDU-ja kormányzott 16 éven át Berlinben, a kereszténydemokratáktól ritkán lehetett ilyen vehemens nyilatkozatokat hallani. Sőt a CDU is belement abba korábban, hogy Németország egyre nagyobb mennyiségben importáljon orosz földgázt, még ha ezért a felelősséget most igyekeznek a jelenleg is kormányzó, de korábban velük egy kabinetben ülő SPD-re tolni.
